#Nineteen/Vége/

Sziasztok! Tudom hogy váratlanul ér titeket, hogy vége de a napokban osztottam, szoroztam, és nem tudom már jobban elhúzni a történetet. Lehet, hogy nem erre számítottatok de én így terveztem a végét, már amikor elkezdtem írni. Soha nem gondoltam hogy egyszer írni fogok, és amit írok, azt olvassák. Nagyon köszönöm a feliratkozókat, a komikat és a piákat és az oldalmegtekintést is. Ti voltatok/vagytok a legjobb olvasók. Ez volt az első történetem, amit elkezdtem írni, és mikor elkezdtem nem gondoltam, hogy ennyire fáj elbúcsúzni a blogtól. A szívemhez nőtt ez a blog mert ez szerintem kicsit más, mint a többi. Hisz nem mindennapi dolog hogy 2 testvér szerelmes lesz egymásba nem?! Még egyszer mindent nagyon szépen köszönök! Talán egyszer még találkozunk ezen a blogon! Addig is nézzetek be a másik blogomba: KATT

Jó olvasást Jenni. Xx

*Fél évvel később*

Charlotte

Már hat hónapja hogy elveszítettem őket. Senkivel nem beszéltem az óta. A barátnőmön kívül, mert vele legalább anya engedte, hogy kommunikáljak. Pedig ha tudná hogy mi történt velem az óta. 3 hónap múlva születik meg az unokája de őt szerintem nem is érdekelné. Miután elköltöztem rosszul voltam, hányingerem volt. Elmentem orvoshoz, aki örömmel mutatta az ultrahangon, hogy anya leszek. Először örültem neki, de eszembe jutott hogy ki is az apja. Ez egyáltalán egészséges? De szerencsére a baba az lesz. Mindent megbeszéltem az orvosommal. Louisnak nem mertem elmondani, mert újra együtt van Eleanorral. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy örülök nekik. Hisz Louist azóta is szeretem és szeretni is fogom.

-Lottie kész vagy?- kiabált a másik szobából a barátnőm Honey. 2 hónapja költözött ide miután végleg lezárta a kapcsolatát Niallal.

-1 perc.- összeszedtem a cuccaimat és átmentem a másik szobába.

-Csinos vagy.- megölelt és elindultunk a koncertre.

A fiúk itt lépnek fel és Honey szerint el kell mondanom Louisnak a hírt. Álljak oda elé és közöljem, hogy Louis 3 hónap múlva megszületik a lányod?!

-Hogy mondjam el neki?- rángattam a barátnőm kezét már a bejárat előtt.

-Mindent elintéztem.- nyugtatott engem. Azt mutatom neki, hogy nyugodt vagyok közbe, pedig szétüt az ideg és a félelem.

-Kivel beszéltél?- húztam fel az egyik szemöldökömet. Elég jól ismerem őt.

-Liammel.- hajtotta le a fejét.

-Köszönöm.- megöleltem, amin kicsit meglepődött de visszaölelt.

-Menjünk.- mutatott az ajtóra. Bementünk és a V.I.P. Részlegre mentünk, mert szerinte így könnyebb lesz elmondanom neki.

10 perc alatt mindenhol csak sikítozó lányokat lehetett látni. A fényeket lekapcsolták és a fiúk kiszaladtak a színpadra. Egyre jobban sikítottak a lányok és énekeltek a fiúkkal. Néha Honey is énekelt de én ebben a pillanatban nem tudtam. 1 óra múlva elmondom a hírt Louisnak akinek, a barátnője is itt van.

-Sziasztok.- ordított Perrie a zene miatt.

-Szia Perrie.- megöleltem és a barátnőm is így tett.

 Mindent elmeséltünk Perrienek és ő is nyugtatni kezdett.

-Nyugi meg fog érteni.- megölelt és visszament Zayn öltözőjébe.

-Köszönjük, hogy itt voltatok szeretünk Kanada.- kiabálta a mikrofonba Harry és lementek a színpadról. A tömeg elment már és csak mi és pár lány maradt itt. Egyre jobban remegett a lábam és izzadt a tenyerem.

-Ne félj.- szorította meg a kezemet Honey. Bólintottam egy aprót és a fiúk öltözőjét kerestük.

Honey bekopogott és Liam nyitott ajtót. Mosolyogva öleltük meg egymást. Hiányoztak rettentően.

-Sziasztok.- félve léptem be hozzájuk. Minden szempár rám szegeződött.

-Gyere, ülj le.- húzott a fotelhoz Liam.

-Kia szerencsés apuka?- nézett rám Zayn. A torkomban lévő gombóc megakadt és egy hang sem jött ki a számon. Félve Liamre néztem, aki csak egy bátorító mosolyt küldött.

-Louis.- halkan mondtam ki a nevét de, ő még is meghallotta.

-Srácok kimennétek egy percre.- mutatott az említett személy az ajtóra.

Mindenki kiment és csak ketten maradtunk a helyiségbe. Beállt a kínos csönd.

-Hogy lehet?- ült le a másik fotelba Louis.

-Liam szülinapi bulija.- megrántottam a vállamat.

-Ez nem lehet igaz.- tette a fejét a kezébe.

-Hidd el én, sem terveztem, hogy anya leszek.- kicsit hangosabban szóltam neki vissza.

-Kislány vagy kisfiú?- félve nézett rám.

-Kislány.- mosolyogva néztem rá. Megfogtam a hasamat. Nekem most a legfontosabb hogy 3 hónap múlva megszületik a kislányom.

-Választottál nevet neki?- idejött mellém és leguggolt.

-Zoe.- feleltem a kérdésére és felálltam. Már csak haza akarok menni és a tv-t nézni.

Elindultam az ajtóhoz de Louis visszarántott. Megcsókolt újra. Már kezdtem őt elfelejteni de, nem megy.

-Nem szabad ezt tennünk.- megráztam a fejemet és megöleltem őt.

-Sok mindent nem szabadna.- kacsintott egyet és kézen fogva hagytuk el a helyiséget.

,,Élj a pillanatnak, hiszen minden más bizonytalan”-Louis Tomlinson

                                                                    
                                                                   És végül:

 

Fontos!

 Sziasztok!

Most nem egy új fejezettel, hanem egy életbevágó hírrel jöttem. A helyzet a következő. A Google Reader meg fog szűnni, így a szokásos helyen nem fogod látni az olvasott blogjaid bejegyzéseit.  Sajnálatos módon, elvileg el fognak tűnni a rendszeres olvasók a blogról. Ez eléggé szomorú lenne számomra így, hogy mindenki megértse miről is hadoválok átmásolok mindent Diana Brunwin blogjáról. 

A feliratkozók pontosan július elsején eltűnnek. / Úgy érzem, ennek tragikus vége lesz../

"Mi az a Google Reader?
Mindennap fellépsz a blogspot fiókodba, s megnézed milyen friss bejegyzések kerültek fel más-más blogra. Ezt jelenti a Google Reader, ami behozza a friss bejegyzéseket, hogy ne kelljen mindig, folyamatosan nézned az adott blogod. Nos, ez fog megszűnni. TEHÁT EZ[KÉP]--->

Akkor mi lesz? Mindennap sorba meg kell néznem a blogokat?
Nem, nem kell! Van egy olyan oldal, ahova ha beregisztrálsz minden blogod bekerül, amit követsz és úgy fogod OTT(!) azon az oldalon látni, mintha blogspoton lennél. De, csak is látni fogod. Ott tudomásom szerint nem írhatsz bejegyzést a blogodra(bloglovinon), csak látod a friss bejegyzéseket. Ugyan úgy berakhatod a saját blogodat is, de csak azt látod ott, hogy kiköveti ott bloglovinon. Tehát blogspoton felrakod az új részt és bloglovinon látják.

Tehát körülbelül három hét múlva már nem fogod blogspoton látni a friss bejegyzéseket tudomásom szerint.


Mi az a "bloglovin"?
Az említett oldal, melynek segítségével láthatod kedvenc blogjaid legújabb bejegyzéseit.

BLOGLOVIN LINK!
ITT LEHET REGISZTRÁLNI!

Megkérlek titeket, hogy minél több emberhez juttassátok le ezt a leírást. Akár linkeld valahova ezt a bejegyzést, vagy ilyesmik. FONTOS LENNE! "

Szóval, szeretném megkérni a rendszeres olvasóimat, hogy továbbra is kövessék nyomon munkámat.  De beléphettek akár a facebook csoportba is, oda is kikerül általában, ha új rész van! 

ITT  részletesen le van jegyezve, hogy miként lehet regisztrálni, illetve blogokat követni! Regisztráljatok, és kövessetek!

ITT TUDOD KÖVETNI A BLOGOT!!

KÖVESS!

Köszönöm a figyelmet!

Sziasztok! Most nem résszel jöttem hanem az új blogomba felkerült az első rész!
Nézettek be:KATT

#Eighteen

Új rész komizniii...

Charlotte

Ma van Liam szülinapja ami azt jelent, hogy már csak 2 napom van. Anya már mindent összepakolt nekem és egész nap engem és Louist néz, hogy beszélünk-e vagy barmit is csinálunk együtt. Félelmetes egy anyám van.

-Jó reggelt.- intettem a lent ülőknek és elkészítettem a reggeli koffein adagomat.

-Neked is.- köszönt vissza Niall teli szájjal. Zayn kiment cigizni gondolom, és már csak én Louis és Niall maradtunk bent a konyhába. A többiek alszanak de, szerintem anya már fent van.

Louis idejött és megölelt. Jól esett mivel már vagy 5 napja nem is beszéltünk és semmi.

-Ne itt kérlek.- fintorgott Niall. Én csak mosolyogtam rajta egyet és felmentem öltözni. Liam ajándékát már Honeyval megvettük, úgyhogy azzal már nem kell foglalkoznom.

-Kicsim.- jött be a szobámba anya. Már csak ez hiányzott nekem.

-Mondjad.- felé fordultam és néztem őt.

-Te vagy a felelős hogy ma itthon tartsd Liamet hogy mi fel, tudjuk díszíteni a termet.- és elment. Ellenkezni sem tudtam. Akkor ülhetek Liammel itthon egész nap. Király.

Lementem a nappaliba, ahol Liam és Louis a tv-t nézte.

-Boldog Szülinapot.- ráugrottam Liamre. Elméletben jó ötletnek tűnt de most valahogy már nem.

-Köszi Lottie de máskor valahogy máshogy oké?- nézett rám és a hasát fogta. Bólintottam egyet és leültem mellé. Így a két fiú közé ültem.

-Gyerekek indulunk.- tapsolt kettőt anya és mindenki ott termett előtte. Lous teljes nyugalommal ült mellette.

-Louis?- anya felhúzott szemöldökkel nézte.

-Fáj a hasam, mert tegnap megettem a romlott pizzát, amit Niall ott hagyott.- fogta Loui a hasát.

-De nem is ettem pizzát.- tette Niall védekezés -képpen fel a kezét.

-Mindegy akkor t 3-an itthon maradtok, mi pedig megyünk.- adta ki anya a parancsot és el is mentek.

-Jól hazudsz.- feküdtem Louis mellkasára.

-Tudom.- elismerően bólintott és néztük tovább a tv-t.

-Mit csináljunk?- nyavalyog már vagy fél órája Liam. Rosszabb, mint egy kisgyerek, pedig már 19 éves lett.

-Xbox?- nézett ránk Louis. Bólintottunk mindketten és elkezdtünk játszani.

Egy ideje játszunk mikor a telefonom csörgött, hogy Liamet vinni kéne. Kikapcsoltunk a játékot és már a terem felé vettük az irányt. Mielőtt odaértünk bekötöttem Liam szemét.

-Gyere lassan.- vezettem be őt a terembe levettem róla a kendőt, és mindenki énekelni kezdte a Boldog Szülinapot.

-Köszönöm.- könnyezett a boldogságtól. Megöleltem őt és sorjába idejött mindenki.

Átadtam neki az ajándékát, ami egy teknős akváriummal.

A barátnőm már meg is talált és a pulthoz húzott. Kért két vodkanarancsot.

-Fenékig.- ahogy kimondta meg is, ittuk.

-Gyere velem.- suttogta a fülembe Louis. Kivezetett az épületből és egy kocsihoz vitt.

-De Louis ez Liam szülinapja és..- nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot.

-Beszéltem vele.- kacsintott egyet és beszállt a volán mögé.

Egy hotelhez értünk, ahol úgy vitt fel mintha friss házasok lennénk. Ahogy beértünk a szobába nekinyomott a falnak és elkezdett csókolgatni.

-Lényegre törő vagy Tomlinson.- nevettem két csók között.

-Te is Tomlinson.- elvitt az ágyig, ahol óvatosan ledöntött.

Megint egy gyönyörű éjszaka vele. Csoda hogy anya nem hívott. Holnap vége mindennek.

Mindkettőnk  életébe egy új fejezet nyílik.

#Seventeen

Sziasztok új rész.. Nem fűzök hozzá most semmit nagyon. Köszönöm a 3E megtekintést és a 6 feliratkozót!

Most már sűrűbben lesznek részek mert lezárnak a héten mindenből. 

Komizni....

Charlotte

Reggel arra keltem, hogy valaki rajtam fekszik. Felültem az ágyba amennyire, tudtam, mert telibe rám feküdt valaki és mikor megláttam, hogy Louis békésen alszik mellettem mosolyra húzódott a szám. Hogy lehet valaki ennyire helyes még alva is? Eszembe jutott hogy anya ma beszélni akar velünk. Kimásztam óvatosan az ágyból és elmentem zuhanyozni. Mikor kész lettem egy száltörölközőbe mentem vissza a szobámba keresni valami elfogadható ruhát. Mikor beértem a szobámba Louis már fent volt és a tv-t nézte.  Ahogy meghallotta, hogy nyitódik az ajtó fejét rögtön ide kapta és kikelt az ágyból.

-Jó reggelt.- köszönt azzal az irtó szexi rekedtes hangján.

-Neked is.- egy lágy csókot leheltem az ajkaira és most már kerestem ruhát.

-Hogy kerültél az ágyamba?- néztem fel rá egy halom ruha mögül. Leült az ágyra és csak nézett. Na jó. Most még ennyire álmos vagy szívott valamit?

-Ja este rosszat álmodtam és átjöttem hozzád.- nézett rám kiskutyaszemekkel. Ennél jobb kifogást is kereshetett volna.

-Ha ez a csajozó szöveged akkor nem sok csajt fogsz magadnak találni.- nevetve megráztam a fejemet és felöltöztem.

-Nálad, pedig bejött.- derekamnál fogva behúzott az ágyba. Megcsókolt. Talán ma már ez lesz az utolsó. Az ágyba ölelve néztük a tv-t mikor kinyitódott az ajtó és szerencsére csak a barátnőm lépett be rajta.

-Sziasztok bocsi hogy csak így jöttem be kopogás nélkül de, baj van.- kétségbeesve nézett rám Honey. Itt valami baj van. Sose láttam még ilyennek csak akkor, amikor az anyja meghalt.

-Mi a baj?- felálltam és megöleltem.

-Niall.- és itt eltört a mécses. Sírni kezdett vagy is inkább már zokogni.

-Mit csinált?- felült Louis is leültettük a barátnőmet az ágyra.

-Meg-megcsalt.- furán néztem rá. Niall ilyet tett? Hisz nem ilyennek ismertem meg őt. De ha ez igaz gyerekcsináló szervétől elbúcsúzhat, azt garantálom.

-Kivel?- most én kérdeztem, habár nem lenne ilyenkor a legjobb kérdezni de a csajt is megtépem mert úgy volt vele hogy tudta hogy Niallnak barátnője van.

-Demi.- valahogy sejtettem hogy ő lesz.

-Magatokra hagylak.- megsimította Louis Honey vállát és kiment. Próbáltam őt vigasztalni de semmi.

-Pihenj le.- ajánlottam a barátnőmnek az ötletet.

-Jó.- bólogatott és kiment. Hátradőltem, és a plafont kezdtem bámulni. A filmekbe is ezt csinálják nem? Miért én? Mikor minden helyreállt volna, akkor kezdődtek a bonyodalmak. Carter, anya felbukkanása, most meg Niall és Honey. Úgy látszik, hogy engem az Isten utál.

-Lottie kicsim gyere.- benyitott anya és ki is ment. Na most minden porcikám remeg.

Lementem a nappaliba, ahol anya és Louis ült. Leültem Loui mellé, és anyaára néztem. Nem volt jó kedvébe.

-Mi van köztetek? És ne azt mondjátok, hogy semmi, mert azt nem hiszem el.- tért a lényegre anya. Gyors az biztos.

Én egy szót sem tudtam kinyögni.

-Anya öhm szeretem Lottiet.- kimondta. Anya előtt is. Ezt most csak álmodom. Sose gondoltam volna, hogy elmondja neki.

- Ez természetes mivel a húgod.- leült anya az egyik fotelba.

-Akkor kijavítom magamat. Anya én SZERELMES vagyok Lottieba.- hangosabban mondta a szerelmes szót. Anya arcán az ijedtség és a meglepődöttség látszott.

-Ez nem történhet meg. Louis hisz te egy világsztár vagy. Mit fog ehhez szólni a sajtó?- anya össze-vissza rázta a fejét.

-Nem érdekel a sajtó.- megrántotta a vállát Louis és összekulcsolta a kezeinket. Ráhajtottam a fejemet a vállára és anyát nézte. Valamin nagyon agyalt.

-Ez nem egészséges. Nem lehettek együtt..- kiabált anya. Megijedtem tőle.

-De anya felnőtt emberek vagyunk.- most én szólaltam meg végre.

-Lehet de akkor is én az anyátok vagyok.- mutogatott magára. Elment telefonálni. Ijedten néztem a mellettem ülő barátomra. Olyan fura kimondani hogy barátom.- nem lesz semmi baj.- suttogta a fülembe. A testemet melegség járta át. Anya visszajött és egy győztes mosolyt villantott felénk.

-Lottie képzeld szeptembertől Kanadába, fogsz járni főiskolára, szóval kezdj pakolni.- ahogy ezt elmondta ledermedtem. Louisra néztem de ő se tudott mit mondani. Szorosabban ölelt magához én, pedig nem tudtam mit tenni. El kell mennem Nélküle…

#Sixteen

Sziasztok! Sajnálom hogy ennyi ideig nem hoztam részt de javítanom kell meg ballagás stb. De ne ezzel foglalkozzunk hanem itt az új rész.:)

Komizniiiii.......

Charlotte

Napok óta ülök ebbe a rohadt büdös kisszobába 2 idegen lánnyal. De legalább nem unatkozok annyira. Utálom ezt a helyet Carterrel együtt.

-Lottie gyere szépen velem.- jött be a szobába Carter. Mit akar már megint velem? Mindig csak engem hív, ha valamit akar. Szerencsére dugni még nem akart. De nem is fog velem az biztos.

-Mit akarsz már megint?- mellem alatt összefontam a kezemet és kérdőn néztem rá. Mosolyra húzta a száját. Jó nekem itt a vég. Pá-pá Lottie.

-Azt már nem.- ráztam a fejemet és hátráltam, amíg a falhoz nem értem. Próbáltam eltolni Cartert de ő sokkal erősebb, mint én. Sikerült ellöknöm de ez, is mint minden, amit én csinálok rossz ötlet volt.

-Megint kezded Lottie.- lefogott és egy kést vett elő habár szerintem bicska volt de mindegy is az a lényeg hogy éles volt. A lányokat kiküldte és most már tényleg itt a vég. Lelökött egy székre és kikötözte a kezeimet. Félek. Rettentően félek. Megcsókolt de én elhúztam a fejemet. Hogy tudtam vele együtt lenni? A kést fogta és végighúzta a combomon. Sikítottam, mert rohadtul fájt de ezt ő figyelembe se vette. Befogta a számat és még vagy kétszer, végighúzta a kést. Szinte már bőgtem a fájdalomtól.

Kikötözte a kezemet és elment. A pólómból letéptem egy darabot és bekötöttem vele a lábamat. Minél hamarabb ki kell kerülnöm innen. De sehol nem bírok kimenni. Zárva van minden, és ki tudja milyen emberei, vannak Carternek. Leültem az ágyra és vártam, arra hogy a lányok visszajöjjenek. Jóba lettem velük ez alatt a pár nap alatt. Kinyílt az ajtó de nem az jött be akire vártam. Megint hőn szeretett Carter jött be. Csak már póló nélkül. Nem fekszek le vele. Ha kell, inkább öljön, meg mint hogy lefeküdjek vele.

-Na mit szólsz egy kis játékhoz Lottie?- húzogatta a szemöldökét.

-Köszi inkább kihagyom.- megráztam a fejemet és betakaróztam. Próbálta lehúzni rólam de sikertelenül, mert azért mégis bokszra jártam 2 évig. De az a baj hogy ő is, mert ott ismertem meg igazán. Lehúzta a takarót és rám mászott. Lerántotta rólam a gatyámat és már a pólómat akarta, amikor valaki berúgta az ajtót. Zayn és Louis jöttek be. Louis meglátta, mit akar Carter és nekiment. Gyorsan felkaptam a gatyámat és odamentem Zaynhez hogy, csináljon valamit. Nem hagyom, hogy a két srác ott verekedjen a földön. Bejött Harry, Liam és Niall is. 4-en szét tudták szedni a 2 verekedő fiút és Harry hívta a rendőröket.

Cartert elvitték de, a tárgyalás csak 2 hét múlva lesz. Én meg végre hazamehettem velük.

-Végre itt vagy épségbe.- ölelt magához Harry. Akit elsőnek meg akartam ölelni az nem ő lett volna. Azt sem tudom, hogy mi van köztünk. De remélem hogy puszta barátságnál semmi több.

-Igen persze.- küldtem felé egy mosolyt és odamentem a bátyámhoz. Megöleltem, mert már hiányzott az ölelése. Meg ő is úgy, mint a többi srác és Honey.

-Hiányoztál.- puszilt bele a hajamba. Még jobban megöleltem. A lábam még mindig fájt de szerencsére nem vették észre és már nem is vérzett. Louis egyre lejjebb csúsztatta a kezét, míg el nem ért a combomhoz. Mit akar?  A többiek jóval lemaradtak így már csak 2-en voltunk. Felvett én, pedig a két kezemet a nyaka köré tekertem. Megcsókolt de tőle már nem húztam el a fejemet, hanem visszacsókoltam. Lerakott a földre és pont a vágásoknál erősebben fogta meg a lábamat, amire felszisszentem. Ezt akartam még egy ideig elkerülni.

-Mi a baj?- nézett rám Louis. Nem mondhatom el neki.

-Semmi.- megfogtam a kezét és odamentünk a kocsihoz. Beszálltunk és én Harry és Louis közé kerültem. A legrosszabb hely. Alig fértünk el így a lábamat mindig bevertem és már sírni tudtam a fájdalomtól.

-Otthon beszélnünk kell.- suttogta a fülembe Loui. A hideg is kirázott. Még mindig hihetetlen hogy mit tud kiváltani belőlem a bátyám. Bólintottam és az út további részében Louis és Niall poénjait hallgattam. Louis poénjai már elég unalmasak voltak, mert régen is ezt kellett hallgatnom de azért röhögtem néha rajta. Harry viccei meg szinte csak perverz volt.

Ház előtt minket kiraktak és ők is mentek tovább.

-Na gyere.- belém karolt Louis és végre bementünk. Levettem a cipőmet és lefeküdtem a kanapéra. Louis meg rám feküdt.

-Nehéz vagy szállj már le.- ütöttem Louis hátát. Nehéz. Dagadt fogyóznia kell. Vagyis inkább edzenie. Ahogy rám felszisszentem, mert rohadtul fájtak a vágások.

-Mutasd a lábadat.- nézett komoly arccal Louis. Felsóhajtottam és lehúztam a gatyámat térdig. Csak a kötés látszott és gyorsan fel akartam húzni a nadrágomat de Louis megakadályozott és levette a kötést.

-Ez mi?- mutatott a vágásokra. Nem mertem odanézni, mert tudom hogy nagyon csúnya.

-Gyere.- húzott a konyhába. Elővette a fertőtlenítős dobozt és lefertőtlenítette a vágásokat. Sikítottam meg ordítottam, mert csípte a sebet. A legrosszabb ellengésemnek sem kívánnám ezt a fájdalmat. Gézzel bekötözte, és végre visszahúztam a nadrágomat.

-Köszönöm és elmegyek fürdeni.- elindultam de Louis megköszörülte a torkát.

-Jó legyen.- odamentem megcsókoltam és mentem fel tényleg fürdeni.

-Így most már jó.- kiabált utánam. Hát jó. Levettem a ruháimat és beálltam a tusoló alá. Miután végeztem felvettem a pizsamámat és befeküdtem az ágyba. Hallottam hogy kinyitódott az ajtó és nem a jött be, akit vártam.

-Igen?- felültem és anyával találtam szembe magamat.

-Jól vagy?- simította meg az arcomat.

-Most már igen.- bólogattam és megöleltem anyát. Ő az-az egy ember, aki mindig is szeretni és törődni fog velem bármilyen is leszek.

-Mi van Louis is közted?- nézett rám komoly arccal anya. Ez hogy jött most ide?

-Mi lenne?- zavarodottan néztem össze-vissza.

-Holnap reggel veled és a bátyáddal beszédem van.- mutogatott és elment. Ez fura volt. Talán holnap vége lesz mindennek és elveszítem Őt.

#Fifteen

Sziasztok! Sajnálom hogy ilyen későn hozom  a részt de nagyon sok dolgom van. Javítanom kell bankett, ballagás stb. De itt az új érsz. A következő hosszabb és eseménydúsabb lesz!

Jó olvasást.:) Komizniiii....

Louis

Mi ez a csipogás és ez a gyógyszer szag? Kapcsolják már ki.- idegeskedtem magamba. Nehezen de sikerült kinyitnom a szememet, és ahogy szétnéztem, rájöttem, hogy kórházba vagyok. Harry a kanapén aludt anya meg itt ült mellettem egy széken és ő is aludt. Várjunk, mit keres itt anya? Harry ébredezett szerencsére, mert utálok egyedül fent lenni.

-Louis?- nézett rám Hazza és megölelt. Ez hirtelen jött de azért visszaöleltem.

-Igen?- röhögtem, mert csak nézett és leült mellém. Mi olyan furcsa rajtam? Attól eltekintve, hogy a hajam össze-vissza áll. Habár az mindig így áll.

-Végre fent vagy.- anya is felkelt, ahogy Hazza kimondta a mondatot.

-Anya.- kómásan felnézett és megölelt. Akkor úgy látszik, hogy ma van, az öleljük meg Louis Tomlinsont nap. Hmm jól hangzik talán egyszer lesz ilyen nap.

 -Hogy érzed magad?- simította végig a kezét anya a házamat. Egész jól vagyok ahhoz képest, hogy találkoztam egy kicsit közelebbről egy autóval. Hol vannak a többiek egyáltalán?

-Jól vagyok.- rántottam meg a vállamat.

-Azt hittem, hogy valami komoly bajod történt.- ölelt meg újra anya. Azért ennyire nyálas már én sem vagyok. De anya sem.

-Többiek?- néztem Harryre. Fura ez a nagy csend.

-Kint vannak, szólok nekik.- ált fel Harry és behívta a fiúkat. A 3 fiú idejött és végigöleltek. Komolyan most egész nap mindenki ölelgetni fog? Már csak az orvos hiányzik.

-Hogy vagy Louis?- a vállamra tette a kezét Nialler. Másik kezébe, pedig egy óriás hamburger. Nem is Niall lenne, ha nem enne.  

-Most már jobban.- bólogattam és szétnéztem. Valaki hiányzik, csak nem tudom ki.

-Magatokra hagylak.- kiment anya és így már csak 5-en voltunk.

-Hol van Lottie?- néztem a 4 srácra. Zayn a cipőjét kémlelte, Harry az ablakon nézett ki, Niall a szendvicsével volt elfoglalva, Liam pedig mintha sms-t írna. Ez nem jó jel.

-Nincs meg.- jött ide Hazza. Mi, az hogy nincs meg? Anya kinyír engem, ha megtudja. Nem akarom elveszíteni őt. A fejemet a kezembe temettem. Miért mindig én szívok?

-Meg kell találnom.- suttogtam magamnak de, a srácok is értették és mind megöleltek. Ez az a pillanat, amit nem akarok soha elfelejteni. A közös ölelést.

-Zayn.- szóltam neki mire kíváncsian rám nézett.

-Igen?- jött ide mellém. Hátha beválik, amit gondoltam. Habár az én ötleteimet soha nem használják fel. Pedig valamikor jót mondok.

-Neked vannak ügynök haverjaid vagy milyenek?- kérdeztem mire bólintott.- Lottie írt egy sms-t és így le tudnák nyomozni, hogy honnan küldte.- néztem de ő csak gondolkodott.

-Szerintem hülyeség.- legyintett Liam. Nem is hülyeség.

-Igaza van Louisnak.- bólogatott Zayn és elment telefonálni. Lehet, hogy hős leszek. Már látom magam előtt, ahogy a címlapon virítanék. „Louis Tomlinson megmentette kishúga életét. Igazi hős”. Tökmenő lenne akkor már nem csak az éneklésből, lennék híres, hanem hogy megmentettem a húgom életét.

-Azért ne szállj el magadtól.- mutatott rám Liam és elment ő is telefonálni.

-Soha.- kiabáltam utána. Fura hogy még egy doktor se jött még be.

-Jó napot.- jött be egy orvos. Na emlegetett szamár.

-Viszont.- köszöntem és Harry meg Niall kimentek.

-Valamilye fáj?- nézett rám a doki és én megráztam a fejemet. Megnézte a kórlapomat és csak hümmögött. Ez most jót jelent vagy nem?

-Rendben kitölti a papírokat akkor ma már haza is, mehet.- köszönt és el is ment. V égre hazamehetek. Utálom a kórházakat, a doktorokat és az egyéb dolgokat, ami a kórházhoz tartozik.

-Gyere haza, megyünk Louis.- jött be anya és felvette a táskáját. Elindultam utána de a papírokat ki kell még töltenem.

-Anya ki kell töltenem a papírokat vagy miket.- álltam meg a kórház közepén.

-Elintéztem, már gyere.- indult a kocsihoz. Niallék már bent ültek. Beültem melléjük a kisbuszba és végre hazaindultunk. 

#Fourteen

 Sziasztok! Új rész.;D Komizniii....

Louis

-Lottie.- kiabáltam de semmi. Lementem szétnéztem és sehol nem találtam. A telefonomért mentem és hívtam őt, de semmi. Nem vette fel. Felhívtam Honeyt hátha, tud róla valamit.

-Mit akarsz Louis?- vette fel a telefont Honey.

-Lottie nincs nálatok?- fel s alá járkáltam a házba.

-Nincs, miért kérdezed?- esett kétségbe a hangja.

-Eltűnt. Nem találom sehol.- leültem a kanapéra, és a telefont szorongattam.

-5 perc és ott vagyunk.- és lerakta a telefont.

5 perc múlva Honey és Niall állt az ajtóba.

-Gyertek be.- arrébb álltam hogy be tudjanak jönni.

Elmeséltem hogy mi történt de ők se tudnak róla semmit. Most lehet, elveszítem őt. A testvéremet és a szerelmemet. Durván hangzik de, ez van. Az érzéseknek nem lehet parancsolni. Ha soha nem láthatom, többet abba beleőrülök. Nem láthatom a tengerkék szemét, a mosolyát, és amikor hazudik, akkor sokat pislog. Jobban ismerem, mint saját magamat. Mindig akkor történik valami, amikor kezd jól alakulni az életem.

-Meglesz Lottie meg lehet, hogy csak boltba ment.- próbálta magyarázni a dolgokat Honey de akkor se ér vele semmit. Ő is nagyon jól tudja, hogy nem boltba ment vagy ilyesmi helyre.

-Louis most hívott Liam. Este koncert szóval menni kell próbálni.- és Niall már az ajtóba állt.

Most semmi kedvem koncertezni. Főleg hogy mosolyogni végkép nem tudok most. Pedig mindig mosolygok, még ha nem kéne, akkor is. Álmosolyt kell majd erőltetnem magamra.

-Megjöttünk.- leültünk Paul elé.

-Mi van veled Louis?- tette Paul kezét a homlokomra.

-Semmi.- legyintettem és hátradőltem.

Elmondta, hogy melyik számokat kell előadnunk és szerencsére nem lesz dedikálás.

-5 perc.- jött be egy nő. Itt alig tudom pár ember nevét. Nehéz megjegyezni. Már indultunk ki az ajtón mikor rezegni kezdett a telefonom. Sms-t kaptam. Megnéztem és Lottie írt csak annyit hogy: S.O.S.

-Mi történt Louis?- jött ide hozzám Hazza.

-Lottie bajban van.- és szaladtam ki a parkolóba. De mint mindig nem néztem szét, és kocsi fényszóróival szemeztem. Időm már nem volt elugrani és már csak Hazza kiabálását hallottam.

Charlotte

Egy büdös és koszos szobába ébredtem. Szétnéztem és rajtam kívül 2 lány volt. Jobban mondva 2 vörös hajú lány volt. Ők még aludtak szerintem. Felkeltem és semmit nem találtam, amivel meg tudnák szökni. Ki kell találnom valamit. A telefonomat kerestem de sehol nem volt.

-Ki vagy?- ült fel az egyik lány.

-Inkább te, kivagy?- néztem rá és utána beugrott. A repülőn vele beszélgettem.

-Megvan te vagy a repülős csaj.- mutogatott és röhögött. Milyen jó kedve van. Most irigylem őt.

-Igen. De mit keresel itt?- ültem le mellé az ágyra.

-Carter elrabolt engem és a testvéremet.- mutatott az alvó lányra.

-Aha.- bólogattam. Szóval nem csak én vagyok neki áldozat. Még beszélgettünk mikor kicsapódott az ajtó és bejött Carter. Szívem szerint most meg tudnám folytatni. De nem teszem.

-Mit akarsz?- köptem elé a szavakat.

-Titeket.- mutatott végig mindhármunkon.

-Engem aztán nem.- fontam össze a kezemet a mellem alatt.

-Az van, amit én mondok.- és megkaptam az első pofont és utána kiment. A telefonomat kerestem újra és most szerencsével jártam, mert megtaláltam.

Louisnak írtam egy üzenetet és pont elküldtem mikor Carter újra bejött és a telefonomat is, elvette.

Tehetetlenül ültünk a szobába. Próbáltam kinyitni az ajtót több-kevesebb sikerrel. Semmi. Már csak a srácokra számíthatok.

#Thirteen

Sziasztok!Köszönöm a 4 feliratkozót és a 2 komit az előző részhez.:)
Itt a rész. Jó olvasást. xx

Charlotte

Reggel elég korán keltem. Louis még javába aludt. Felvettem Louis pólója volt a legközelebb hozzám. A tegnapi kérdésére választ még nem adtam. Nem tudom, hogy mit mondjak. Ha igent mondok, akkor talán Harry összeveszik vele és velem is. Azt, pedig nem akarom, mert Louisnak fontos Harry és nekem is. De ha azt mondom, hogy nem akkor Lou megsértődik és összeveszik velem. Azt sem akarom. Lementem a konyhába, mert kellet a reggeli koffein adagom. Lent csak Liam volt fen.

-Jó reggelt.- ő csak intett mivel evett. Öntöttem kávét és leültem Liam mellé.

-Miért vagy Louis pólójába?- húzta fel az egyik szemöldökét.

-Mert ebbe alszok.- beleittam a kávémba inkább.

-Tudom, mi van köztetek.- mondta halál nyugodtan.

-Hogy mi?

-Louis elmondott mindent. Mikor kórházba kerültél akkor jött hozzám beszélni.- mondta és betette a mosogatóba a tányérját.

-Aha.- bólintottam és betettem a mosogatóba a poharamat.

Leültünk a nappaliba tv-zni és Louis pont akkor jött le. Haja össze-vissza ált de még attól is irtó jól nézett ki.

-Reggelt.- köszönt és leült mellém. Idejött és megcsókolt.

-Mit nézünk?- nézett a tv-re.

-Spongyabobot.- mondta Liam és már hárman, néztük a tv-t.

Louis ölébe feküdtem mikor Eleanor kisasszony jött le a lépcsőn.

Furcsán nézett ránk és utána leült Louis mellé. Meg akarta csókolni de Louis elhajolt. Most itt mivan? Tegnap még ölelkeztek meg minden ma meg. Na jó én már elvesztettem a fonalat.

-Louis mi van veled? És Lottie miért fekszik az öledbe?- nézett rám El és tiszta ideg volt.

-Semmi. Miért nem feküdhet?- nézett Lou Elre.

-Nem.- vágta rá El. Ránéztem Liamre akivel jobbnak gondoltuk, hogy elmegyünk. Ki akartam bújni Louis ölelő karjai közül de nem bírtam.

-Louis elengedsz?- néztem fel rá. Bólintott és végre elmehettem onnan.

Felmentem a vendégszobába, ahol Niall és Honey aludt. Csak a barátnőmet találtam ott. Niall meg gondolom, már eszik.

-Szia.- köszöntem és leültem.

-Szia.- ült fel az ágyba.

-Honey segítened kell.- néztem rá kétségbeesve.

-Miért mi a baj?- már őt is érdekelte a dolog.

-Az hogy tegnap öhm.- nem tudtam normálisan megfogalmazni a gondolataimat.

-Várj rajtad, van Louis pólója, amibe tegnap aludt. Csak azt ne mond Lottie.- leesett neki.

-De. És megkérdezte hogy leszek-e a barátnője.- a körmeimmel babráltam.

-Nagyobb a baj, mint azt gondoltam.- bólogatott de szerintem magának beszélt.

-Igen.- sóhajtottam és néztem a barátnőmre.

-És mit mondasz neki?- kérdezte, amire még én sem tudom a választ.

-Nem tudom. Szeretem őt de, félek, ha igent mondok Hazza összeveszik velünk.- mondtam és kinyitódott az ajtó. Louis lépett be rajta mögötte, pedig Niall.

-Mi történik itt?- ült le Niall egy szendviccsel a kezébe.

-Beszélgetünk.- vontam vállat.

-Lottie beszélhetnénk?- nézett rém Louis. Bólintottam és mentünk át az én szobámba.

-Igen?- ültem le az ágyra.

-Szakítottam Eleanorral.- mondta és leült mellém.

-Miért?

-Mert te is tudod, és mindenki tudja, hogy már nem szeretem.- lefeküdt én meg még mindig ültem.

-Aha.- ennyit mondtam. Nem tudtam mást mondani.

-Na é mit válaszolsz?- tudtam, mire gondol.

-Igen.- bólintottam mire megkönnyebbült.

Odahúzott magához és megcsókolt. Úgy, mint még soha. Úgy bánik velem mint egy porcelánbaba lennék amit ha kiejtesz a kezedből eltörik és soha nem lesz már a tiéd.

-Szeretlek.- ahogy kimondta, csöngettek.

Lementem ajtót nyitni és Carter állt velem szembe.

-Mit akarsz itt?- hátráltam egy lépést.

-Téged.- és ahogy kimondta megcsókolt. Próbáltam kibújni a szorításából de nem sikerült.

-Engedj el.- kiabáltam és a kezem az arcán landolt. Bár ne tettem volna meg ezt.

-Nem volt szép húzás Charlotte.- és kiráncigált az autójához és onnan minden sötétség.

#Twelve

 Sziasztok!:) Ehhez a részhez semmi hozzáfűzni valóm sincs. A következő részek már kicsit érdekesebbek lesznek. Komizniiii.:dddd

Charlotte

-Itt vagyok.- jött be a szobába Honey mert segít elkészülni a nagy „randira” Harryvel.

-Végre.- öleltem meg a barátnőmet.

-Na gyere, először keressünk egy ruhát.- és már a szekrényemben volt félig.

-Oké.- mentem utána és néztem, mit csinál. Ilyenekbe nem szólhatok bele, mert szerinte én csak sportosan öltözködök. Ez nem igaz.

-Ez tökéletes.- emelt ki a szekrényből egy fekete cicanadrágot és egy fehér fekete pöttyös felsőt és talált hozzá egy fekete magas sarkút. Hogy mit? Én biztos, hogy nem veszem azt fel. 

-Köszönöm.- vettem ki a kezéből a nadrágot és a felsőt.

-Ezt is.- adta ide a cipőt.

-Én nem veszem ezt fel.- dobtam le az ágyra az említett tárgyat.

-Dehogynem kisasszony.- kezembe adta újra a cipőt és belökött szó szerint a fürdőbe.

 Felvettem a ruhát, amit kiválasztott nekem Honey és hozzá a cipőt is. Nehéz menni benne de nem olyan rossz. Rosszabbra számítottam. Honey megcsinálta a hajamat és egy alap sminket tettem fel.

-Na milyen?- mutattam végig magamon.

-Tökéletes.- kacsintott és eltűnt.

Lementem a nappaliba hol ott volt mindenki. A srácok és a barátnőiket beleértve.

-mehetünk?- jött ide Hazza.

Bólintottam és elköszöntünk mindenkitől és mentünk a kocsihoz. Kinyitotta az ajtót nekem. Tök aranyos volt. Soha nem láttam még ilyennek őt.

-Na hova megyünk?- kérdeztem tőle már a kocsiba.

-Titok.- és az utat figyelte.

Jó.- néztem ki az ablakon. Az út további részén nem váltottunk két szót se. Csak a rádió ment halkan.

Egyszer csak leállt a motor és csak azt vettem észre, hogy Harry kinyitotta az ajtót. Kiszálltam és a London Eye előtt álltunk.

-Gyere.- megfogta a kezemet és húzott maga után.

Kifizette a jegyeket és bementünk egy üres kabinba. Gyönyörű volt a kilátás.

-Tetszik?- ölelt át hátulról.

-Igen.- és csak a tájat kémleltem.

Régen anyának mindig arról álmodoztam, hogy azzal fogok először felülni, akit igazán szeretek. És azzal az emberrel ültem fent először. Nem Harry az első, akivel fent ülök, hanem az első Louis volt. Vele voltam fent, először amikor az X faktorba jelentkezett felhozott ide. Sok emlék kapcsolódik ide. Az a dolog is, amit én se Louis se és Fizzi se felejt el talán örökre.

Pont a legtetején voltunk mikor megfordított Hazza és megcsókolt. Én automatikusan visszacsókoltam. Nem csókol rosszul az tény és való. De Ő jobban csókol. Senki se helyettesítheti. Most is Rá gondolok, amikor a legjobb barátjával vagyok randizni. Mikor leértünk kézen fogva mentünk az autóhoz. Hazamentünk mivel nem akartam nagy felhajtást mivel én nem a pénzért vagyok vele vagy is velük. Ha annyira pénz kell, szólok anyának, hogy kell de, nem kell, mivel dolgozni fogok menni.

-Megjöttünk.- kiabálta Hazza.

-Az újabb gerlepár.- tapsolt Zayn és Niall.

-Mizu?- ültem le Louis mellé.

-Semmi.- adta a választ, amiben egy kis flegmaságot is észrevettem.

-Biztos.- jobbnak láttam, ha elmegyek így leültem a beszélgető lányok mellé.

-Na milyen volt?- nézett kérdőn rám Danie, Pezz és Honey.

-Jó.- csak ennyit mondtam.

-Bővebben?- tárta szét a kezét Honey.

-Megcsókolt.- mondtam és ránéztem. Próbáltam leolvasni az arcáról hogy mi a baj de semmi.

-Remélem összejöttök.- nézett rám majd Harryre Pezz.

-Én is.- szorította meg a kezemet Honey.

-Tényleg Hon eljössz holnap Fizzi elé a repülőtérre?- néztem a barátnőmre.

-Persze.- és ment a barátjához.

El csak ült és nézett. Ha a szemével ölni tudna, akkor én már rég halott lennék. Pedig semmi rosszat nem tettem ellene. De csak velem ilyen, mert Fizzivel kijönnek de, nem úgy, hogy jaj legjobb barátnők, hanem csak elviselik egymást az ikrek, pedig imádják Elt. Kimentem a konyhába hogy csináljak valami kaját, de ahogy kinyitottam a hűtőt Niall jött ide.

-Igen?- néztem rá de, tudtam, mit akar.

-Tudod, mit akarok.- bólogatott és közbe nevetett.

-Palacsinta megfelel?- és már vettem ki a hűtőből a hozzávalókat.

-Tökéletes.- megölelt és ki akart menni a konyhából.

-Ácsi Horan. Segítesz nekem megcsinálni.-  a pulcsijánál fogva húztam vissza a konyhába.

-Oké.- és leült az egyik székre.

Nagy nehezen de sikerült összekeverni a tésztát, mert Niall mindenből evett. A lisztes zacskót elejtette, akkor takaríthattunk össze, de a végére sikerült.

-Feldobhatom?- mutatott a serpenyőre.

-Feltudod?- kérdeztem és odamentem a gázhoz.

-Aha.- és már dobta is. Ő dobta fel mindet én addig megterítettem.

-Kaja.- kiabálta Niall és szépen sorjába bejött mindenki.

Én szerencsétlenségemre Louis mellé kerültem.

-Ki csinálta?- mutatott a tányérra Hazz.

-Én és Lottie.- mutatott büszkén magára és rám Niall.

Utána senki nem szólt senkihez, hanem csak ettünk. Honey mosogatott de segített neki a barátja így én felmentem a szobámba. Leültem az ágyba és az ölembe vettem a laptopot és felmentem facebookra és twitterre. A követőim száma egy nőtt és facebookon sok ismerősnek jelölés érkezett. Akiket ismertem személyesen visszajelöltem de, akit nem azt hagytam. Kopogtak, de nem nagyon figyeltem rá. De amikor már majdnem dörömbölt beengedtem.

-Igen?- álltam meg előtte.

Nem mondott semmit csak becsukta az ajtót maga mögött és bezárta. Én furcsán néztem rá, de hirtelen megfordult és megcsókolt. Akkor rájöttem már, hogy mit akar vagy is inkább csak sejtettem. A kezemet a nyaka körül átfontam, amíg ö felkapott az ölébe és az ágyamig el nem vitt és ott lefektetett. Ő volt felül én, pedig alul.

-Biztos?- nézett rám és a szemei csillogtak a vágytól.

-Igen.- és most én csókoltam meg.

A ruhák lekerültek róla és szép lassan már rólam is. És megtörtént, aminek talán nem kellett volna.

-Szeretlek.- nézett le rám mivel a mellkasán feküdtem.

-Én is.- megcsókoltam és visszafeküdtem.

-Emlékszel David házibulijára?- kérdezte és visszagondoltam mi történt.

-Igen.- csak ennyit mondtam.

Van egy dolog, amit meg Ő sem tud. Azon az éjszakán valamit elfelejtettem mondani neki.

/4 évvel ezelőtt/

-Boldogat Dave.- öleltem meg a barátunkat, mert szülinapja van.

Louissal lepacsizott és folytatódott az este. Én nem ittam, mert 14 évesen nem nagyon akartam leinni magamat a barátnőmmel ellentétbe. Ő már tíz órakor hulla volt. Nem nagyon voltam senkivel, mert mindenki idősebb volt nálam. Néztem, ahogy táncolnak vagy éppen a sarokban, smárolnak.

-Na mi a helyzet,- ült le mellém a bátyám.

-Semmi. De szerintem én hazamegyek.- felálltam és indulni akartam, amikor Louis visszahúzott.

-Megyek veled.- megfogta a kezemet és kihúzott a tömegből.

Ketten mentünk haza kézen fogva. Látta hogy nézem, így gyorsan elengedte.

-Öhm..bocsi.- ahogy mondta elpirult.

-Nem mondtam egy szóval, se hogy engedd el.- és összekulcsoltam a kezeinket.

Mikor hazaértünk mindenki aludt. Felmentünk az emeletre csak nem az én szobámba mentem, hanem a bátyáméba.

-Nem bírok aludni.- feküdtem be mellé.

-Akkor maradj itt. – átölelt és így feküdtünk egy darabig, amikor Louis felemelte államnál fogva a fejemet és megcsókolt. Először nem értettem mit akar de utána nem is érdekelt. Anya meglátna meg is, ölne minket.

-Ez mi volt?- kérdeztem és ráfeküdtem.

-Ez.- és újra megcsókolt.

-Nem mondod?- néztem rá miközben a hajával babráltam.

-De.- és újra magához húzott csak most már nem volt elég neki a csók.

Levette a pólómat és utána az övét is. De ajkaink nem váltak el. A nyakamat kezdet el szívni és belőlem egy halk nyögés jött ki. Sorjába lekerültek rólunk a ruhák és megtörtént a dolog.

Utána Louis nem is beszélt velem semmi. Levegőnek nézett egy ideig. Anya kollégiumba küldött így nem találkoztam Louissal.

 

/Jelen/

-Baj van?- nézett rám kétségbeesve Louis.

-Igen.- jelentettem ki.

-Mi?- kezdett aggódni.

-Davi bulijának az éjszakáján. Öhm te vetted el a szüzességemet.- elmondtam neki 4 éven áttartó titkomat.

-Ez komoly?- kérdezte de, az arcáról semmit nem tudtam leolvasni. Pedig ez a testvéreknél működik nem?

-Komoly.- bólintottam és felegyenesedtem.

-Miért nem mondtad akkor?- kérdezte és Ő is felült.

-Nem mertem.- mondtam, és az ablakon néztem ki. Semmi érdekes nem volt csak nem akartam a szemébe nézni.

-Bolond.- röhögött és megölelt.

-Holnap megint levegőnek nézel, mint régen?- toltam el magamtól és felhúztam a szemöldökömet.

-Soha.- megcsókolt és megkérdezte, amit talán soha nem gondoltam volna, hogy pont tőle fogom ezt a kérdést hallani.

-Leszel a barátnőm?- félve nézett rám és várta a válaszomat.

#Eleven

Megoztam az új részt.(: Köszönöm az 1E látogatót!
Eddig nem volt ilyen de most lesz:
Következő rész: 2 komi, 10 megtekintés után jön!(:

  Jó olvasást!
Dzsenii. xx

Lottie.

Reggel kiabálásra keltem fel. Megnéztem hogy mennyi az idő és csak 8 óra volt. Ki a franc van itt ilyen korán? Lementem a konyhába és megláttam Niallt és Liamet hogy, veszekednek. Ahogy idenéztek kicsit hátráltak. Megértem mivel a hajam kócos, és ha felkeltenek, akkor mindig ideges vagyok.

-Mi a vita tárgya?- fontam keresztbe a kezemet a mellem alatt.

-Niall kanállal akart megetetni mivel nem tetszett neki, hogy villával akartam enni.- mondta a panaszát Liam.

Ezt most komoly? Egy hülye kanál miatt keltem fel.

-Liam ez komoly?- húztam fel a szemöldökömet.

-Teljesen.- bólintott a fejével.

-Liam egyél kanállal, mivel villával egész nap eheted.- intettem és visszamentem a szobába vagy is készültem. Mikor meghallottam Louis és Harry beszélget. Nyitva volt Louis ajtaja egy kis résnyire és tisztán hallottam mindent. El akartam menni mivel nem szeretek hallgatózni, de amit hallottam, muszáj voltam végighallgatni.

-Louis szerinted Lottie eljönne velem?- ült le Harry az ágyra.

-Nem tudom Hazza. Kérdezd meg?- tárta szét a kezét Louis.

-Jó. Szerinted fent van már,- nézett fel Hazza a bátyámra.

-Aha előbb hallottam hogy Niall és Liam lent veszekedett és Lottie tett köztük „rendet”.- mondta Louis és az ajtó felé indultak.

Gyorsan beszaladtam a szobába és bementem a fürdőbe mintha ott lettem volna. Kopogtak tudtam hogy ki jön.

-Nyitva.- kiabáltam és Hazza jött be.

-Szia.- köszönt és leült.

-Hello.- mondtam és kerestem ruhát.

-Azt szeretném megkérdezni, hogy öhm.- mutogatott össze-vissza.

-Mit?- néztem rá.

-Eljössz ma velem valahova?- kérdezte és várta a reakciómat.

-Nem tudom Hazza.- ültem le mellé.

Szeretem Harryt de, úgy mintha a bátyám lenne. Szerelemből nem. Csak egy embert de ő el kell felejtenem.

-Elmegyek.- mondtam és mentem a fürdőbe felöltözni.

Mikor normális kinézetem lett lementem és már mindenki ott volt szerencsére találkozhattam Daniellel és Perrievel. Elt meg már volt részem megismerni.

-Szia Danielle vagyok de csak Danie.- jött ide egy göndör hajú lány, és ha jól láttam Liam barátnője. Szép pár

-Szia én Charlotte de csak Lottie.- mondtam és leült.

-Én Perrie.- jött ide egy lilahajú lány.

-Lottie. Tök jó a hajad.- mondtam és megölelt.

Jó fejnek néznek ki. Összeillenek a srácokkal. Ellel nem is köszöntünk.

-És Ellel kijöttök?- kérdezte Danie és ránk nézett.

-Nem.- feleltem a kérdésére.

-Soha.- mondta El is.

-Lottie akkor, 2-kor jó lesz?- jött ide Hazza és leült mellém.

-Tökéletes.- mindvégig Louist néztem, akit nem díjazott, azaz ötlet hogy én Harryvel elmegyek valahova.

-Lottie beszélhetnénk?- mutatott Louis a konyha felé.

Bólintottam és elindultunk a konyhába. Mikor beértünk becsukta az ajtót és leült egy székre. Én követtem a példáját és leöltem mellé.

-Na?- néztem rá.

-Elmész vele?- csak ennyit kérdezett.

-Igen.- mondtam és felkeltem, hogy igyak.

-Miért?- kérdezte és kivette a poharat a kezemből.

-Miért ne? És add ide a poharat inni, szeretnék.- nyúltam a poharamért de ő nagyobb volt nálam így nem bírtam elvenni.

-Mert nem szereted.- mondta és öntött inni magának az ÉN poharamba.

-Honnan tudod?- kérdeztem és elvettem a poharamat, amibe öntött inni.

-Mert te mást szeretsz.- kivette a poharat a kezemből és ivott belőle.

-Igen? Ha ennyire tudod, akkor kit?- felültem a pultra.

-Engem.- mutatott magára.

-A-a- ráztam a fejemet hevesen.

-Dehogynem.- terült önelégült vigyor az arcára.

Mitől lett más? Ez nem az a Louis akit, én ismerek.

-Be is bizonyítom.- kise mondta és már az ajkait az enyémre, tapasztotta.

Visszacsókoltam, mert szeretem de ő csak úgy faképnél hagyott.

-Na látod.- kacsintott egyet és kiment.

Ez nem Louis Tomlinson. Teljesen más lett. Egy új Louis Tomlinson lett.

Csörgött a telefonom és Fizzi neve villogott a képernyőn.

-Szia.- vettem fel a telefont.

-Szia Lottie. Louis fura volt ma veled? Mert velünk nagyon.- akkor nem csak velem ilyen.

-Igen.- mondtam és felmentem az emeletre.

-Ja és megyek Londonba, majd ott megbeszélünk mindent és kitaláljuk mi lett vele.- és kinyomta.

Most mi van? Az egész Tomlinson család megörült? Vagy április elseje van? Nem-nem az szeptember 5.-e van. Akkor nem tudom mi folyik itt de az nem jó az biztos.

Sziasztok most nem résszel jöttem de holnap végre hozom. Kezdek egy új blogot amiben úgyan úgy Louis a főszereplő csak most apuka ként. Nézzetek be az előszó már fent van az első fejezet pedig holnap kerül fel. KATT IDE!<---itt a blog. Olvassátok és komizzatok(:

Dzsenii. xx

#Ten

 Sziasztok! Meghoztam az új részt is.:) Szerintem ez a rész kicsit lapos lett de holnap próbálok írni jobbat..És kíváncsi vagyok a véleményetekre szóval komizzatok!(: ha tetszik ha nem és ha nem tetszik hogy akkor mi nem tetszik benne..Szóval komizz.:DD

Charlotte

Reggel a telefonomra keltem. Louis már nem volt itt szóval akkor már elég késő lehet. Ránéztem az órára mai kereken 10 órát mutatott. Hirtelen kiugrottam az ágyból és a szekrényemhez siettem. Kikaptam belőle egy pólót és hozzá egy rövidnadrágot és egy fehér fehérnemű szettemet. Beszaladtam a fürdőbe és felvettem a kiválasztott ruhát és belenéztem a tükörbe. Bár ne tettem volna. Hajam össze-visszaállt szemem alatt ott virítottak a karikák, mert még most is hulla vagyok. Gyorsan kivasaltam a hajamat és felfogtam és egy alap sminket, raktam fel. A karikákat el tudtam tüntetni egy kis, sminkel így késznek nyilvánítottam magamat.  A bőröndjeim már lent voltak, amikor leértem.

-Jó reggelt.- már fent volt mindenki. Szóval már csak rám vártak.

-Neked is.- jött a szokásos válasz.

Kivettem a hűtőből a tejet és a szekrényből levettem a kedvenc müzlis tányéromat.

Mikor végeztem a reggelimmel akkor állított be hozzánk a kedves barátnőm Honey. A srácok is ideértek utána és végre elindulhattunk a reptérre.

-Szia anya.- köszönök tőle, mivel nem akarom látni se sírni és semmi ilyesmit.

-Vigyázz magadra és hívj, ha leszálltatok.- és bekövetkezett anya sírógörcsöt kapott szó szerint.

-Cs..anya nyugi hívlak és ott a skype. Majd beszélünk.- csitítgattam az anyámat.

Fizzi is elköszönt csak ő szerencsére nem sírt. Fura lett volna.

-Na gyertek törpék.- tártam szét a kezemet. Ideszaladtak egyszerre és megöleltek.

-Vigyázatok magatokra és anyára is. Jó Phoebe?- fordultam a kislány felé.

-Én Daisy vagyok Lottie.- durcázott be Daisy.

-Sajnálom, csak még mindig nem tudlak megkülönböztetni titeket.

Még egyszer megöleltek és most jött Louis. Elbúcsúzott mindenkitől és most már tényleg indultunk a reptérre. Az úton Louis vicceit kellett hallgatni. Már a felét hallottam ezért csak néztem de, ahogy láttam a többieket sem érdekelte. Mikor kiszálltunk a kocsiból Niall szaladt és közbe azt kérdezte mindenkitől, hogy hol van egy büfé. Majdnem az egész repülőteret végigrohanta, amikor csalódottan jött vissza hozzánk.

-Niall fordulj meg.- végig velünk szembe volt egy büfé.

Odamentek a barátnőmmel én meg leültem a székre. A többiek is követték a példámat. Végre megjött a szerelmespár és fel lehetett szállni a gépre. Leellenőrizték a jegyeinket és én egy vörös hajú lány, mellé kerültem. Olyan velem egykorú lehetett a csaj.

-Szia.- köszönt és rám nézett.

-Szia olyan ismerős vagy nekem.- néztem rá és próbáltam kideríteni, hogy honnan ismerős nekem.

-Én Sony vagyok Sony Sparks.- mutatkozott be.

-Én meg Charlotte Tomlinson de csak Lottie.- bemutatkoztam neki, ha már ő is.

-Te nem Louis Tomlinson húga vagy?- nézett rám amolyan WTF fejjel.

-De igen ugye nem vagy fanatikus rajongó?- néztem rá félve. Ha ő olyan, akkor én meghalok itt mellette.

-Dehogy. Szeretem a zenéjüket, de csak ennyi.- legyintett és én hátranéztem, hogy mit csinálnak a srácok. De mindegyik aludt Niallt kivéve. Ő evett.

-És te Londonba nyaralni mész vagy kiköltözöl?- vettem ki a fülhallgatót a fülemből.

-Én Londonba lakok csak a szüleim elváltak és apánál voltam egy hetet.- mondta.

-Értem.- bólintottam és néztem ki az ablakon.

Arra ébredtem, hogy valaki rángatott. Sony keltett fel hogy leszállt a gép. Végre. Mikor leszállt a gép Sonyval számot cseréltünk és én mentem keresni a többieket. Meg is találtam és mindenki ment a maga útjára. Én Louissal mentem, aki hívott egy taxit gondolom.

20 perc alatt „hazaértünk”. Kiszálltunk és a szám a földet súrolta. Gyönyörű háza van, vagyis inkább házuk van. Mert gondolom Eleanor vele, lakik.

-Na gyere nincs kedvem egész nap itt kint állni.- húzott be mostantól az új otthonomba.

#Nine

Charlotte

-Te mit keresel itt?- kérdeztem kicsit se kedvesen.

-A barátomhoz jöttem vissza.- mondta és beleült Louis ölébe.

-Ahogy jöttél, úgy mehetsz is.- mondtam, és az ajtóra mutattam.

- Mi is itt vagyunk.- szólt apa.

-Szia apa.- köszöntem és visszaültem a húgom mellé.

-Szia apa.- mondta Louis és tovább ült ő is mellettem a boszorkánnyal.

Igen Elnek új becenevet adtam. Boszorkány mivel illik rá szerintem. Habár nem mert még a boszorkányok is normálisabbak, mint ő.

-Louis, Lottie igaz, amit anyátok mondott?- kérdezte apa és elénk állt.

Én nem mertem ránézni. Ilyenkor félek tőle. Louis is ugyan úgy tett, mint én csak neki El az ölébe ült.

-Miért mit mondott?- most már megszólalok. Legyőzöm a félelmemet. Lehet rossz döntést, hoztam de, ha Louis ennyire fél, akkor nem tudok mit csinálni.

-Tudjátok ti nagyon is jól.- mondta és egyre idegesebb lesz.

-Mi történt kicsim?- kérdezte El azon a nyávogós hangján. Egyszer megtépem még az biztos.

-Öhm..az hogy beszélhetnénk?- kérdezte Louis Eltől és felmentek a szobába.

-Nyugi.- csak ennyit mondott Fizzi és megszorította a kezemet.

Semennyire nem tudott megnyugtatni inkább csak idegesebb lettem.

-Na ha a testvéred elment legalább te adj magyarázatot.- mondta apa és leült mellém.

-Az a helyzet hogy szakítottam a barátommal és Louis fent volt velem a szobába és elmeséltem hogy mi történt és véletlen kézen fogva jöttünk le.- mondta, hátha beveszi.

-Na jó tudom, hogy hazudsz, mivel ismerlek Lottie de, majd megbeszéljük. Bejelentésünk lesz nektek anyátokkal, szólj a bátyádnak is.- mondta és Fizzivel egyből az emeletre rohantunk.

Fizzi bekopogott de semmi. Csak azt hallottuk, hogy El kiabál, és hirtelen kiront az ajtón. Felém, kezd jönni. Én meg csak állok, mivel fogalmam sincs, hogy mit akarhat.

-Elvetted Louist?- kérdezte mire Louisra nézek. Ő csak maga elé tette a kezét védekezés képpen.

-El fogd meg magadat és húzz el.- mondtam és szó nélkül elment.

Szerencsére így le tudtunk menni és végre meg tudjuk, hogy mit is akarnak bejelenteni. Szerintem visszaköltözik apa, de nem biztos. Csak én gondolom ezt.

-Szóval az a helyzet hogy visszaköltözök, és újra együtt vagyunk.- mondta apa és megcsókolta anyát.

Végre valami jó is történik a családba. Legalább nem kell majd hallgatnom anya siránkozását, hogy mennyire hiányzik neki apa meg apa is állandóan anyáról áradozott nekem.

-Végre.- mondtam és megöleltem őket.

Fizzi és louis is így tettek én, pedig mentem fel összepakolni a bőröndbe mivel holnap megyek a srácokkal és Honeyval Londonba. Az utolsó ruhát tettem a bőröndbe mikor két kezet éreztem a derekamon. Felismertem a parfümjéről hogy Ő az. Megfordultam és ő megcsókolt. Elvitt az ágyig és ott ledöntött. Már a pólóját vette le mikor leállítottam.

-Ezt..nem kéne.- mondtam és felültem.

-Sajnálom.- csak ennyit mondott és felvette a pólóját.

Indult volna el de, én visszahúztam. Nem akartam hogy elmenjen.

-Louis alszol ma velem?- fogtam még mindig Louis kezét.

-Persze.- mondta és megcsókolt.

-Elmegyek fürödni, addig menj te is.- mondtam és indultam fürödni.

Gyorsan letusoltam, fogat mostam és mentem ki. Mikor kimentem Louis az ágyba feküdt és csak egy boxerba volt így láttam a kidolgozott hasát. Sakkozni lehetett volna rajta. Észrevette, hogy nézem a hasát, amire csak egy vigyorral válaszolt.

-tetszik?- mutatott végig magán.

-Hm..igen.- mondtam és behúztam az ágyba.

Lefeküdtünk és én a fejemet a mellkasára hajtottam és úgy néztük tovább a tv-t.

 Egy ideig néztem a tv-t és hallottam Louis egyenletes szuszogását. Lekapcsoltam a tv-t és én is álomra hajtottam a fejemet.

#Eight

 Sziasztok.:dd Meghoztam az új részt és látjátok hogy megváltoztattam a "főszereplő lány" nevét. Mivel szinte mindenki neve 'nem kitalált név' ezért Lottie neve is a történetbe Lottie lesz.Ezt jól elmagyaráztam.Komizzatok!!:ddd xx

Louis

-Na?- kérdezte anya már eléggé idegesen.

-Boldog szülinapot.- ahogy kimondtam Lottie lábon rúgott jelezve, hogy eléggé hülyeséget mondtam

Visszagondolva tényleg az volt. Hogy jött nekem, az hogy azt mondtam anyának, hogy boldog szülinapot? Hiszen tavasszal van szülinapja most, pedig augusztus vége van.

-Louis nem most van a szülinapom.- mondta és a telefonért nyúlt. Csak ne. Nehogy felhívja apát, mert szó szerint ki fog herélni. Rendes apám van, tudom.

Fizzi csak nézett minket és leesett mi van köztünk. Már vagy 20 perce állunk itt ugyan úgy, ahogy lejöttünk és csak most veszi észre? Ő tényleg a testvérem. Anya kiment a konyhába telefonálni én, pedig el akartam menni. De hogy hova azt még én se tudom. A srácok ott ültek a fotelba és beszélgettek az ikrekkel. Lottie elengedte a kezemet és leült a srácokhoz beszélgetni. Én is mentem Lottie után hátha tudnak segíteni a srácok de, szerintem ez az ötlet esélytelen de azért megpróbálom.

-Na mi a helyzet?- kérdeztem, mikor leültem Hazza és Liam közé. Az ikrek elmentek a barátnőjükhöz azt mondta Fizzi. Fizzi is leült közénk így egy nagy kört alkottunk a nappali közepén. Anya még mindig telefonál. Rossz előérzetem van. Ha apa idejön nekem végem. Lottiet talán nem fogja úgy leszidni, mint engem.

-Semmi jó.- mondta Zayn és csak a földet, nézte.

-Miért nem mondtátok el?- kérdezte Niall aki már megint szendvicset evett.

-Mit?- kérdezte meg Lottie és Niallra nézett.

-Azt hogy együtt vagytok?- mutatott Niall rám és Lottiera.

-Mert nem vagyunk.- mondta Lottie és lehajtotta a fejét. Fizzi csak röhögött.

-Aha jó.- mondta Nialler és evett tovább.

-Hol van Jay ennyi ideig?- kérdezte Hazza mert tiszta ideg volt.

-Mi a baj Hazza?- kérdezte Fizzi és megfogta Harry kezét.

-Semmi.- mondta és megcsókolta Fizzit.

Hogy megcsókolta? Mi történik itt uram-atyám. Fura ez a Tomlinson család.

-Ti ketten?- mutogattam kettőjükre. Egy bólogatás volt a válasz.

-Harry ha valami baja lesz a húgocskámnak gyerekcsináló szerved nem lesz.- fenyegettem meg Harryt. De én meg a fenyegetés? Két különböző dolog. Nem tudok komoly lenni.

-Értettem.- mondta Harry és egyszerre, kezdtünk el röhögni.

Charlotte

Louis tényleg hülye. Azt mondja anyának, hogy boldog szülinapot? Mikor nyár vége van és anyának, pedig tavasszal volt a szülinapja. Lábon rúgtam őt ezzel tudatni akartam vele, hogy hülyeséget beszél. Anya idegesen kiment telefonálni.  Most apát hívja az biztos. Leültünk a srácokhoz és így beszélgettünk nyolcan. Anya kijött a konyhából és leült közénk.

-Szia anya.- mondtam és mosolyogtam rá. Ez nálam mindig beválik.

-Ne is próbálkozz Charlotte. Apátok nem sokára jön. Az első géppel, amelyik indul, azzal jön.- mondta anya mire én majdnem elájultam. Minek hívja ide apát? Fölösleges.

-De anya, ami előbb volt az csak félreértés.- próbálta Louis kimagyarázni a dolgokat de anya nem hitt neki.

-Láttam, amit láttam gyerekek. Szóval majd elbeszélgetek veletek.- rám és Louisra mutatott és felment a szobába.

-Én félek.- kijelentettem, amit éreztem.

-Én is.- mondta Louis és rezegni kezdett a telefonja.

-Bocsi ezt fel kell vennem.- mondta és kiment az udvarra.

-Fogadjunk hogy Eleanor az.- mondtam és csak Zayn fogadott velem 10 dollárba.

Beszélgettünk még Honey átjött és egyből ment haspókhoz. Elmeséltük neki hogy mi történt és azt mondta, hogy ma itt alszik. Szerencsére legalább valakivel beszélgethetek éjjel.

Louis hamar visszajött és nem volt valami vidám.

-Na mi a baj?- kérdezte Liam és mindenki Louisra nézett.

-Ja csak hogy El megsértődött hogy Lottie jön velem Londonba.- mondta és most már mellém ült.

-Legalább tudom, hogy ő is utál.- mondtam és rádöntöttem a fejemet Louis vállára.

Valaki csöngetett. Az a valaki biztos, hogy apa. Én és Louis megdermedve ültünk és ezt a srácok is észrevették. Anya villámgyorsan szaladt le az emeletről és ment ajtót nyitni. Meghallottunk egy ismerős hangot és most már bebizonyosodott, hogy aki jött az nem más, mint az apánk. Louis és én egymásra néztünk de nem mertünk megfordulni. Én rávettem magamat és megfordultam. De aki apa mögött állt arra az egy emberre nem számítottam.

#Seven

Meghoztam a 9. részt is.Eleanort nem utálom csak itt ilyennek állítom be. Jó olvasást és komizzatooook. xx 

Charlotte

Reggel, amikor felkeltem Louis nem volt sehol. Biztos hazament. Megnéztem a telefonon, hogy hány óra de még csak reggel 9 volt. Visszafeküdtem az ágyba és próbáltam visszaaludni mikor valaki bejött a szobába. Felnéztem és Louis jött be kajával a kezébe.

-Szia.- köszöntem és felültem.

-Szia.- mondta és megcsókolt.

Most mi van köztünk? Ez egyáltalán helyes, amit teszünk? Hát nem. Ha valaki látná, mit csinálunk hülyének, nézne minket és kiröhögne. De engem nem érdekel mások véleménye.

-Éhes vagy?- kérdezte és a kajára mutatott, amit hozott.

-Persze.- mondtam és kivettem a kezéből a kaját.

-Most olyan, vagy mint Niall.- és elkezdett röhögni.

-Köszi.- mondtam, és tovább ettem.

Louis felült mellém és most már ketten ettünk. Szerencsére ma már hazaengednek, és ha hazaértünk Louissal le kell ülnöm, beszélgetni.

-Örülsz, hogy végre ma már hazaengednek?- kérdezte és kidobta a zacskót a kukába.

-Persze végre a saját ágyamba aludhatok ma.- és közbe bejött az orvos.

-Jó reggelt.- köszönt és idejött megvizsgálni.

-Jó reggelt.- Louissal visszaköszöntünk és én csak néztem a dokit.

-Akkor ma haza mehetsz.- mondta és kiment.

-Ez az orvos sose tud köszönni?- kérdeztem Louist aki a széken ült.

-Úgy látszik.- mondta

-Felöltözök.- mondtam, és ezzel arra céloztam, hogy drága Louis felemelje a kis fenekét és kimenjen.

De ez nem így történt. Louis ugyan úgy ült a széken és nézett.

-Louis kimennél?- mutattam neki az ajtóra.

Nagy nehezen feltápászkodott és kiment. Gyorsan felvettem, amit Honey hozott be nekem habár a lábam miatt kicsit nehéz volt de sikerült. Louis addig elintézett nekem minden papírt.  Kimentem a kórteremből és Louis már várt rám. Kivette a kezemből a táskát és mentünk a kocsijához. Az út csendben telt. Csak a rádió szólt halkan. Mikor hazaértünk villámsebességgel szálltam ki a kocsiból és mentem az ajtóhoz. Csöngetni akartam mivel nem tudom, hogy hol van a kulcsom de, anya megelőzött és kinyitotta az ajtót. Addigra Louis is beért. Anya, mint mindig agyonölelgetett a srácok is megöleltek Fizzi azt mondta, hogy sürgősen beszélnünk kell Honey pedig csak annyit, hogy mesélnem kell neki. Hát jó majd akkor talán a Hófehérke és a hét törpét elmesélem. De lehet hogy a Piroska és a farkas jobb. Fizzi felhívott a szobájába.

-Na mi ilyen sürgős?- kérdeztem és leültem az ágyra mellé.

-Az, hogy akivel elmentem randizni az öhm az Hazza.- mondta és a válaszomra várt.

-Ez miért baj?- kérdeztem mivel semmit nem értettem

-Louis megtudja, megöl mindkettőnket.- aha szóval Louis miatt aggódik.

-Nyugi beszélek Louis fejével csak úgy Harryvel.- mondam és megöleltem.

 Lementem és az öt srác játszott. Szóltam Louisnak hogy beszélnünk kell és leültem a fotelba. Honey és Niall néha-néha összenéztek. Azt tudtam, hogy Honeynak tetszik Niall de úgy látszik hogy Niallnak is tetszik Honey. Újabb szerelmes pár.

-Kész a süti, ki kér?- kiabált anya a konyhából.

Niall mint akit puskából lőttek volna úgy szaladt a konyhába, a süti szóra. Mindenki kiment a konyhába rajtam és Louison kívül.

-Beszélünk?- kérdezte mire bólintottam.

Felmentünk az ő szobájába és leültünk az ágyra egymással szembe.

-Na?- kérdezte és én, pedig a lényegre tértem egyből.

-Louis ami a napokban történt az nekem sok. Már, mint nem értem. Neked barátnőd van közben, pedig csókolgatsz meg velem, alszol és plusz a húgod, vagyok. Mi van most köztünk?- fejeztem be a mondókámat.

Láttam a fején, hogy gondolkozik.

-Igazából én se tudom, hogy mi van köztünk csak egy valamit. Azt hogy szeretlek.- mondta mire én megszólalni sem bírtam.

Mi? Hogy ő szeret? Ez most igaz vagy csak álmodom? Megcsíptem magamat és nem keltem fel. Akkor ez a valóság. Most akkor nekem is el kéne mondanom, hogy szeretem? A reakciómat várta.

-Én is.- csak ezt tudtam hirtelen kinyögni.

Mosolyogni kezdett majd hirtelen belehúzott az ölébe. Megcsókolt. Most aki látna minket biztos, utálkozna, azt mondaná, hogy gusztustalan stb. Csak engem ez nem érdekel. Honey tud szinte mindenről és mellettem, van. Ezért is szeretem őt. Szinte az ötödik testvérem.

-És hogyan tovább?- kérdeztem, miután visszaültem a helyemre, mivel a húgaim állandóan bejönnek még Loui szobájába is kopogás nélkül.

-Te eljössz velem Londonba.- mondta és mosolygott.

-Öhm ki mondta, hogy elmegyek?- kérdeztem vissza kicsit meglepődött, de én már döntöttem.

-Nem jössz?- félt a válaszomtól.

-Tudod Louis nincs kedvem Elhez meg hogy állandóan rajtad fog csüngni, mint itt. De elmegyek.- mondtam ki a végén, amitől kicsit megnyugodott.

-Én meg kidobom Elt.- mondta mire én csak bámultam, mint borjú az új kapura.

-Komolyan?- kérdeztem mire feleszméltem.

-Aha.- bólogatott és felhúzott.

-Akkor holnap pakolj és nyugi Honey is, jön, mivel ő Niallhoz költözik.- legalább lesz kivel beszélgetnem.

-Akkor jó.- mondtam és lementünk kézen fogva.

Csak mi arra nem gondoltunk, hogy anyáék lent lesznek. Lementünk és anyáék kitágult szemmel néztek minket vagy is a kezünket. Harry, Liam és Honey csak mosolygott. Ők tudnak mindenről. NA most magyarázkodhatunk főleg anyának.

-Ez mi?- mutatott anya a kezünkre.

-Öhm..- nem tudtam kinyögni egy értelmes mondatot sem.

Louisra néztem és ő sem tudott mit mondani. Most félek anyától.