#Sixteen

Sziasztok! Sajnálom hogy ennyi ideig nem hoztam részt de javítanom kell meg ballagás stb. De ne ezzel foglalkozzunk hanem itt az új rész.:)

Komizniiiii.......

Charlotte

Napok óta ülök ebbe a rohadt büdös kisszobába 2 idegen lánnyal. De legalább nem unatkozok annyira. Utálom ezt a helyet Carterrel együtt.

-Lottie gyere szépen velem.- jött be a szobába Carter. Mit akar már megint velem? Mindig csak engem hív, ha valamit akar. Szerencsére dugni még nem akart. De nem is fog velem az biztos.

-Mit akarsz már megint?- mellem alatt összefontam a kezemet és kérdőn néztem rá. Mosolyra húzta a száját. Jó nekem itt a vég. Pá-pá Lottie.

-Azt már nem.- ráztam a fejemet és hátráltam, amíg a falhoz nem értem. Próbáltam eltolni Cartert de ő sokkal erősebb, mint én. Sikerült ellöknöm de ez, is mint minden, amit én csinálok rossz ötlet volt.

-Megint kezded Lottie.- lefogott és egy kést vett elő habár szerintem bicska volt de mindegy is az a lényeg hogy éles volt. A lányokat kiküldte és most már tényleg itt a vég. Lelökött egy székre és kikötözte a kezeimet. Félek. Rettentően félek. Megcsókolt de én elhúztam a fejemet. Hogy tudtam vele együtt lenni? A kést fogta és végighúzta a combomon. Sikítottam, mert rohadtul fájt de ezt ő figyelembe se vette. Befogta a számat és még vagy kétszer, végighúzta a kést. Szinte már bőgtem a fájdalomtól.

Kikötözte a kezemet és elment. A pólómból letéptem egy darabot és bekötöttem vele a lábamat. Minél hamarabb ki kell kerülnöm innen. De sehol nem bírok kimenni. Zárva van minden, és ki tudja milyen emberei, vannak Carternek. Leültem az ágyra és vártam, arra hogy a lányok visszajöjjenek. Jóba lettem velük ez alatt a pár nap alatt. Kinyílt az ajtó de nem az jött be akire vártam. Megint hőn szeretett Carter jött be. Csak már póló nélkül. Nem fekszek le vele. Ha kell, inkább öljön, meg mint hogy lefeküdjek vele.

-Na mit szólsz egy kis játékhoz Lottie?- húzogatta a szemöldökét.

-Köszi inkább kihagyom.- megráztam a fejemet és betakaróztam. Próbálta lehúzni rólam de sikertelenül, mert azért mégis bokszra jártam 2 évig. De az a baj hogy ő is, mert ott ismertem meg igazán. Lehúzta a takarót és rám mászott. Lerántotta rólam a gatyámat és már a pólómat akarta, amikor valaki berúgta az ajtót. Zayn és Louis jöttek be. Louis meglátta, mit akar Carter és nekiment. Gyorsan felkaptam a gatyámat és odamentem Zaynhez hogy, csináljon valamit. Nem hagyom, hogy a két srác ott verekedjen a földön. Bejött Harry, Liam és Niall is. 4-en szét tudták szedni a 2 verekedő fiút és Harry hívta a rendőröket.

Cartert elvitték de, a tárgyalás csak 2 hét múlva lesz. Én meg végre hazamehettem velük.

-Végre itt vagy épségbe.- ölelt magához Harry. Akit elsőnek meg akartam ölelni az nem ő lett volna. Azt sem tudom, hogy mi van köztünk. De remélem hogy puszta barátságnál semmi több.

-Igen persze.- küldtem felé egy mosolyt és odamentem a bátyámhoz. Megöleltem, mert már hiányzott az ölelése. Meg ő is úgy, mint a többi srác és Honey.

-Hiányoztál.- puszilt bele a hajamba. Még jobban megöleltem. A lábam még mindig fájt de szerencsére nem vették észre és már nem is vérzett. Louis egyre lejjebb csúsztatta a kezét, míg el nem ért a combomhoz. Mit akar?  A többiek jóval lemaradtak így már csak 2-en voltunk. Felvett én, pedig a két kezemet a nyaka köré tekertem. Megcsókolt de tőle már nem húztam el a fejemet, hanem visszacsókoltam. Lerakott a földre és pont a vágásoknál erősebben fogta meg a lábamat, amire felszisszentem. Ezt akartam még egy ideig elkerülni.

-Mi a baj?- nézett rám Louis. Nem mondhatom el neki.

-Semmi.- megfogtam a kezét és odamentünk a kocsihoz. Beszálltunk és én Harry és Louis közé kerültem. A legrosszabb hely. Alig fértünk el így a lábamat mindig bevertem és már sírni tudtam a fájdalomtól.

-Otthon beszélnünk kell.- suttogta a fülembe Loui. A hideg is kirázott. Még mindig hihetetlen hogy mit tud kiváltani belőlem a bátyám. Bólintottam és az út további részében Louis és Niall poénjait hallgattam. Louis poénjai már elég unalmasak voltak, mert régen is ezt kellett hallgatnom de azért röhögtem néha rajta. Harry viccei meg szinte csak perverz volt.

Ház előtt minket kiraktak és ők is mentek tovább.

-Na gyere.- belém karolt Louis és végre bementünk. Levettem a cipőmet és lefeküdtem a kanapéra. Louis meg rám feküdt.

-Nehéz vagy szállj már le.- ütöttem Louis hátát. Nehéz. Dagadt fogyóznia kell. Vagyis inkább edzenie. Ahogy rám felszisszentem, mert rohadtul fájtak a vágások.

-Mutasd a lábadat.- nézett komoly arccal Louis. Felsóhajtottam és lehúztam a gatyámat térdig. Csak a kötés látszott és gyorsan fel akartam húzni a nadrágomat de Louis megakadályozott és levette a kötést.

-Ez mi?- mutatott a vágásokra. Nem mertem odanézni, mert tudom hogy nagyon csúnya.

-Gyere.- húzott a konyhába. Elővette a fertőtlenítős dobozt és lefertőtlenítette a vágásokat. Sikítottam meg ordítottam, mert csípte a sebet. A legrosszabb ellengésemnek sem kívánnám ezt a fájdalmat. Gézzel bekötözte, és végre visszahúztam a nadrágomat.

-Köszönöm és elmegyek fürdeni.- elindultam de Louis megköszörülte a torkát.

-Jó legyen.- odamentem megcsókoltam és mentem fel tényleg fürdeni.

-Így most már jó.- kiabált utánam. Hát jó. Levettem a ruháimat és beálltam a tusoló alá. Miután végeztem felvettem a pizsamámat és befeküdtem az ágyba. Hallottam hogy kinyitódott az ajtó és nem a jött be, akit vártam.

-Igen?- felültem és anyával találtam szembe magamat.

-Jól vagy?- simította meg az arcomat.

-Most már igen.- bólogattam és megöleltem anyát. Ő az-az egy ember, aki mindig is szeretni és törődni fog velem bármilyen is leszek.

-Mi van Louis is közted?- nézett rám komoly arccal anya. Ez hogy jött most ide?

-Mi lenne?- zavarodottan néztem össze-vissza.

-Holnap reggel veled és a bátyáddal beszédem van.- mutogatott és elment. Ez fura volt. Talán holnap vége lesz mindennek és elveszítem Őt.

#Fifteen

Sziasztok! Sajnálom hogy ilyen későn hozom  a részt de nagyon sok dolgom van. Javítanom kell bankett, ballagás stb. De itt az új érsz. A következő hosszabb és eseménydúsabb lesz!

Jó olvasást.:) Komizniiii....

Louis

Mi ez a csipogás és ez a gyógyszer szag? Kapcsolják már ki.- idegeskedtem magamba. Nehezen de sikerült kinyitnom a szememet, és ahogy szétnéztem, rájöttem, hogy kórházba vagyok. Harry a kanapén aludt anya meg itt ült mellettem egy széken és ő is aludt. Várjunk, mit keres itt anya? Harry ébredezett szerencsére, mert utálok egyedül fent lenni.

-Louis?- nézett rám Hazza és megölelt. Ez hirtelen jött de azért visszaöleltem.

-Igen?- röhögtem, mert csak nézett és leült mellém. Mi olyan furcsa rajtam? Attól eltekintve, hogy a hajam össze-vissza áll. Habár az mindig így áll.

-Végre fent vagy.- anya is felkelt, ahogy Hazza kimondta a mondatot.

-Anya.- kómásan felnézett és megölelt. Akkor úgy látszik, hogy ma van, az öleljük meg Louis Tomlinsont nap. Hmm jól hangzik talán egyszer lesz ilyen nap.

 -Hogy érzed magad?- simította végig a kezét anya a házamat. Egész jól vagyok ahhoz képest, hogy találkoztam egy kicsit közelebbről egy autóval. Hol vannak a többiek egyáltalán?

-Jól vagyok.- rántottam meg a vállamat.

-Azt hittem, hogy valami komoly bajod történt.- ölelt meg újra anya. Azért ennyire nyálas már én sem vagyok. De anya sem.

-Többiek?- néztem Harryre. Fura ez a nagy csend.

-Kint vannak, szólok nekik.- ált fel Harry és behívta a fiúkat. A 3 fiú idejött és végigöleltek. Komolyan most egész nap mindenki ölelgetni fog? Már csak az orvos hiányzik.

-Hogy vagy Louis?- a vállamra tette a kezét Nialler. Másik kezébe, pedig egy óriás hamburger. Nem is Niall lenne, ha nem enne.  

-Most már jobban.- bólogattam és szétnéztem. Valaki hiányzik, csak nem tudom ki.

-Magatokra hagylak.- kiment anya és így már csak 5-en voltunk.

-Hol van Lottie?- néztem a 4 srácra. Zayn a cipőjét kémlelte, Harry az ablakon nézett ki, Niall a szendvicsével volt elfoglalva, Liam pedig mintha sms-t írna. Ez nem jó jel.

-Nincs meg.- jött ide Hazza. Mi, az hogy nincs meg? Anya kinyír engem, ha megtudja. Nem akarom elveszíteni őt. A fejemet a kezembe temettem. Miért mindig én szívok?

-Meg kell találnom.- suttogtam magamnak de, a srácok is értették és mind megöleltek. Ez az a pillanat, amit nem akarok soha elfelejteni. A közös ölelést.

-Zayn.- szóltam neki mire kíváncsian rám nézett.

-Igen?- jött ide mellém. Hátha beválik, amit gondoltam. Habár az én ötleteimet soha nem használják fel. Pedig valamikor jót mondok.

-Neked vannak ügynök haverjaid vagy milyenek?- kérdeztem mire bólintott.- Lottie írt egy sms-t és így le tudnák nyomozni, hogy honnan küldte.- néztem de ő csak gondolkodott.

-Szerintem hülyeség.- legyintett Liam. Nem is hülyeség.

-Igaza van Louisnak.- bólogatott Zayn és elment telefonálni. Lehet, hogy hős leszek. Már látom magam előtt, ahogy a címlapon virítanék. „Louis Tomlinson megmentette kishúga életét. Igazi hős”. Tökmenő lenne akkor már nem csak az éneklésből, lennék híres, hanem hogy megmentettem a húgom életét.

-Azért ne szállj el magadtól.- mutatott rám Liam és elment ő is telefonálni.

-Soha.- kiabáltam utána. Fura hogy még egy doktor se jött még be.

-Jó napot.- jött be egy orvos. Na emlegetett szamár.

-Viszont.- köszöntem és Harry meg Niall kimentek.

-Valamilye fáj?- nézett rám a doki és én megráztam a fejemet. Megnézte a kórlapomat és csak hümmögött. Ez most jót jelent vagy nem?

-Rendben kitölti a papírokat akkor ma már haza is, mehet.- köszönt és el is ment. V égre hazamehetek. Utálom a kórházakat, a doktorokat és az egyéb dolgokat, ami a kórházhoz tartozik.

-Gyere haza, megyünk Louis.- jött be anya és felvette a táskáját. Elindultam utána de a papírokat ki kell még töltenem.

-Anya ki kell töltenem a papírokat vagy miket.- álltam meg a kórház közepén.

-Elintéztem, már gyere.- indult a kocsihoz. Niallék már bent ültek. Beültem melléjük a kisbuszba és végre hazaindultunk.