#Fourteen

 Sziasztok! Új rész.;D Komizniii....

Louis

-Lottie.- kiabáltam de semmi. Lementem szétnéztem és sehol nem találtam. A telefonomért mentem és hívtam őt, de semmi. Nem vette fel. Felhívtam Honeyt hátha, tud róla valamit.

-Mit akarsz Louis?- vette fel a telefont Honey.

-Lottie nincs nálatok?- fel s alá járkáltam a házba.

-Nincs, miért kérdezed?- esett kétségbe a hangja.

-Eltűnt. Nem találom sehol.- leültem a kanapéra, és a telefont szorongattam.

-5 perc és ott vagyunk.- és lerakta a telefont.

5 perc múlva Honey és Niall állt az ajtóba.

-Gyertek be.- arrébb álltam hogy be tudjanak jönni.

Elmeséltem hogy mi történt de ők se tudnak róla semmit. Most lehet, elveszítem őt. A testvéremet és a szerelmemet. Durván hangzik de, ez van. Az érzéseknek nem lehet parancsolni. Ha soha nem láthatom, többet abba beleőrülök. Nem láthatom a tengerkék szemét, a mosolyát, és amikor hazudik, akkor sokat pislog. Jobban ismerem, mint saját magamat. Mindig akkor történik valami, amikor kezd jól alakulni az életem.

-Meglesz Lottie meg lehet, hogy csak boltba ment.- próbálta magyarázni a dolgokat Honey de akkor se ér vele semmit. Ő is nagyon jól tudja, hogy nem boltba ment vagy ilyesmi helyre.

-Louis most hívott Liam. Este koncert szóval menni kell próbálni.- és Niall már az ajtóba állt.

Most semmi kedvem koncertezni. Főleg hogy mosolyogni végkép nem tudok most. Pedig mindig mosolygok, még ha nem kéne, akkor is. Álmosolyt kell majd erőltetnem magamra.

-Megjöttünk.- leültünk Paul elé.

-Mi van veled Louis?- tette Paul kezét a homlokomra.

-Semmi.- legyintettem és hátradőltem.

Elmondta, hogy melyik számokat kell előadnunk és szerencsére nem lesz dedikálás.

-5 perc.- jött be egy nő. Itt alig tudom pár ember nevét. Nehéz megjegyezni. Már indultunk ki az ajtón mikor rezegni kezdett a telefonom. Sms-t kaptam. Megnéztem és Lottie írt csak annyit hogy: S.O.S.

-Mi történt Louis?- jött ide hozzám Hazza.

-Lottie bajban van.- és szaladtam ki a parkolóba. De mint mindig nem néztem szét, és kocsi fényszóróival szemeztem. Időm már nem volt elugrani és már csak Hazza kiabálását hallottam.

Charlotte

Egy büdös és koszos szobába ébredtem. Szétnéztem és rajtam kívül 2 lány volt. Jobban mondva 2 vörös hajú lány volt. Ők még aludtak szerintem. Felkeltem és semmit nem találtam, amivel meg tudnák szökni. Ki kell találnom valamit. A telefonomat kerestem de sehol nem volt.

-Ki vagy?- ült fel az egyik lány.

-Inkább te, kivagy?- néztem rá és utána beugrott. A repülőn vele beszélgettem.

-Megvan te vagy a repülős csaj.- mutogatott és röhögött. Milyen jó kedve van. Most irigylem őt.

-Igen. De mit keresel itt?- ültem le mellé az ágyra.

-Carter elrabolt engem és a testvéremet.- mutatott az alvó lányra.

-Aha.- bólogattam. Szóval nem csak én vagyok neki áldozat. Még beszélgettünk mikor kicsapódott az ajtó és bejött Carter. Szívem szerint most meg tudnám folytatni. De nem teszem.

-Mit akarsz?- köptem elé a szavakat.

-Titeket.- mutatott végig mindhármunkon.

-Engem aztán nem.- fontam össze a kezemet a mellem alatt.

-Az van, amit én mondok.- és megkaptam az első pofont és utána kiment. A telefonomat kerestem újra és most szerencsével jártam, mert megtaláltam.

Louisnak írtam egy üzenetet és pont elküldtem mikor Carter újra bejött és a telefonomat is, elvette.

Tehetetlenül ültünk a szobába. Próbáltam kinyitni az ajtót több-kevesebb sikerrel. Semmi. Már csak a srácokra számíthatok.

#Thirteen

Sziasztok!Köszönöm a 4 feliratkozót és a 2 komit az előző részhez.:)
Itt a rész. Jó olvasást. xx

Charlotte

Reggel elég korán keltem. Louis még javába aludt. Felvettem Louis pólója volt a legközelebb hozzám. A tegnapi kérdésére választ még nem adtam. Nem tudom, hogy mit mondjak. Ha igent mondok, akkor talán Harry összeveszik vele és velem is. Azt, pedig nem akarom, mert Louisnak fontos Harry és nekem is. De ha azt mondom, hogy nem akkor Lou megsértődik és összeveszik velem. Azt sem akarom. Lementem a konyhába, mert kellet a reggeli koffein adagom. Lent csak Liam volt fen.

-Jó reggelt.- ő csak intett mivel evett. Öntöttem kávét és leültem Liam mellé.

-Miért vagy Louis pólójába?- húzta fel az egyik szemöldökét.

-Mert ebbe alszok.- beleittam a kávémba inkább.

-Tudom, mi van köztetek.- mondta halál nyugodtan.

-Hogy mi?

-Louis elmondott mindent. Mikor kórházba kerültél akkor jött hozzám beszélni.- mondta és betette a mosogatóba a tányérját.

-Aha.- bólintottam és betettem a mosogatóba a poharamat.

Leültünk a nappaliba tv-zni és Louis pont akkor jött le. Haja össze-vissza ált de még attól is irtó jól nézett ki.

-Reggelt.- köszönt és leült mellém. Idejött és megcsókolt.

-Mit nézünk?- nézett a tv-re.

-Spongyabobot.- mondta Liam és már hárman, néztük a tv-t.

Louis ölébe feküdtem mikor Eleanor kisasszony jött le a lépcsőn.

Furcsán nézett ránk és utána leült Louis mellé. Meg akarta csókolni de Louis elhajolt. Most itt mivan? Tegnap még ölelkeztek meg minden ma meg. Na jó én már elvesztettem a fonalat.

-Louis mi van veled? És Lottie miért fekszik az öledbe?- nézett rám El és tiszta ideg volt.

-Semmi. Miért nem feküdhet?- nézett Lou Elre.

-Nem.- vágta rá El. Ránéztem Liamre akivel jobbnak gondoltuk, hogy elmegyünk. Ki akartam bújni Louis ölelő karjai közül de nem bírtam.

-Louis elengedsz?- néztem fel rá. Bólintott és végre elmehettem onnan.

Felmentem a vendégszobába, ahol Niall és Honey aludt. Csak a barátnőmet találtam ott. Niall meg gondolom, már eszik.

-Szia.- köszöntem és leültem.

-Szia.- ült fel az ágyba.

-Honey segítened kell.- néztem rá kétségbeesve.

-Miért mi a baj?- már őt is érdekelte a dolog.

-Az hogy tegnap öhm.- nem tudtam normálisan megfogalmazni a gondolataimat.

-Várj rajtad, van Louis pólója, amibe tegnap aludt. Csak azt ne mond Lottie.- leesett neki.

-De. És megkérdezte hogy leszek-e a barátnője.- a körmeimmel babráltam.

-Nagyobb a baj, mint azt gondoltam.- bólogatott de szerintem magának beszélt.

-Igen.- sóhajtottam és néztem a barátnőmre.

-És mit mondasz neki?- kérdezte, amire még én sem tudom a választ.

-Nem tudom. Szeretem őt de, félek, ha igent mondok Hazza összeveszik velünk.- mondtam és kinyitódott az ajtó. Louis lépett be rajta mögötte, pedig Niall.

-Mi történik itt?- ült le Niall egy szendviccsel a kezébe.

-Beszélgetünk.- vontam vállat.

-Lottie beszélhetnénk?- nézett rém Louis. Bólintottam és mentünk át az én szobámba.

-Igen?- ültem le az ágyra.

-Szakítottam Eleanorral.- mondta és leült mellém.

-Miért?

-Mert te is tudod, és mindenki tudja, hogy már nem szeretem.- lefeküdt én meg még mindig ültem.

-Aha.- ennyit mondtam. Nem tudtam mást mondani.

-Na é mit válaszolsz?- tudtam, mire gondol.

-Igen.- bólintottam mire megkönnyebbült.

Odahúzott magához és megcsókolt. Úgy, mint még soha. Úgy bánik velem mint egy porcelánbaba lennék amit ha kiejtesz a kezedből eltörik és soha nem lesz már a tiéd.

-Szeretlek.- ahogy kimondta, csöngettek.

Lementem ajtót nyitni és Carter állt velem szembe.

-Mit akarsz itt?- hátráltam egy lépést.

-Téged.- és ahogy kimondta megcsókolt. Próbáltam kibújni a szorításából de nem sikerült.

-Engedj el.- kiabáltam és a kezem az arcán landolt. Bár ne tettem volna meg ezt.

-Nem volt szép húzás Charlotte.- és kiráncigált az autójához és onnan minden sötétség.

#Twelve

 Sziasztok!:) Ehhez a részhez semmi hozzáfűzni valóm sincs. A következő részek már kicsit érdekesebbek lesznek. Komizniiii.:dddd

Charlotte

-Itt vagyok.- jött be a szobába Honey mert segít elkészülni a nagy „randira” Harryvel.

-Végre.- öleltem meg a barátnőmet.

-Na gyere, először keressünk egy ruhát.- és már a szekrényemben volt félig.

-Oké.- mentem utána és néztem, mit csinál. Ilyenekbe nem szólhatok bele, mert szerinte én csak sportosan öltözködök. Ez nem igaz.

-Ez tökéletes.- emelt ki a szekrényből egy fekete cicanadrágot és egy fehér fekete pöttyös felsőt és talált hozzá egy fekete magas sarkút. Hogy mit? Én biztos, hogy nem veszem azt fel. 

-Köszönöm.- vettem ki a kezéből a nadrágot és a felsőt.

-Ezt is.- adta ide a cipőt.

-Én nem veszem ezt fel.- dobtam le az ágyra az említett tárgyat.

-Dehogynem kisasszony.- kezembe adta újra a cipőt és belökött szó szerint a fürdőbe.

 Felvettem a ruhát, amit kiválasztott nekem Honey és hozzá a cipőt is. Nehéz menni benne de nem olyan rossz. Rosszabbra számítottam. Honey megcsinálta a hajamat és egy alap sminket tettem fel.

-Na milyen?- mutattam végig magamon.

-Tökéletes.- kacsintott és eltűnt.

Lementem a nappaliba hol ott volt mindenki. A srácok és a barátnőiket beleértve.

-mehetünk?- jött ide Hazza.

Bólintottam és elköszöntünk mindenkitől és mentünk a kocsihoz. Kinyitotta az ajtót nekem. Tök aranyos volt. Soha nem láttam még ilyennek őt.

-Na hova megyünk?- kérdeztem tőle már a kocsiba.

-Titok.- és az utat figyelte.

Jó.- néztem ki az ablakon. Az út további részén nem váltottunk két szót se. Csak a rádió ment halkan.

Egyszer csak leállt a motor és csak azt vettem észre, hogy Harry kinyitotta az ajtót. Kiszálltam és a London Eye előtt álltunk.

-Gyere.- megfogta a kezemet és húzott maga után.

Kifizette a jegyeket és bementünk egy üres kabinba. Gyönyörű volt a kilátás.

-Tetszik?- ölelt át hátulról.

-Igen.- és csak a tájat kémleltem.

Régen anyának mindig arról álmodoztam, hogy azzal fogok először felülni, akit igazán szeretek. És azzal az emberrel ültem fent először. Nem Harry az első, akivel fent ülök, hanem az első Louis volt. Vele voltam fent, először amikor az X faktorba jelentkezett felhozott ide. Sok emlék kapcsolódik ide. Az a dolog is, amit én se Louis se és Fizzi se felejt el talán örökre.

Pont a legtetején voltunk mikor megfordított Hazza és megcsókolt. Én automatikusan visszacsókoltam. Nem csókol rosszul az tény és való. De Ő jobban csókol. Senki se helyettesítheti. Most is Rá gondolok, amikor a legjobb barátjával vagyok randizni. Mikor leértünk kézen fogva mentünk az autóhoz. Hazamentünk mivel nem akartam nagy felhajtást mivel én nem a pénzért vagyok vele vagy is velük. Ha annyira pénz kell, szólok anyának, hogy kell de, nem kell, mivel dolgozni fogok menni.

-Megjöttünk.- kiabálta Hazza.

-Az újabb gerlepár.- tapsolt Zayn és Niall.

-Mizu?- ültem le Louis mellé.

-Semmi.- adta a választ, amiben egy kis flegmaságot is észrevettem.

-Biztos.- jobbnak láttam, ha elmegyek így leültem a beszélgető lányok mellé.

-Na milyen volt?- nézett kérdőn rám Danie, Pezz és Honey.

-Jó.- csak ennyit mondtam.

-Bővebben?- tárta szét a kezét Honey.

-Megcsókolt.- mondtam és ránéztem. Próbáltam leolvasni az arcáról hogy mi a baj de semmi.

-Remélem összejöttök.- nézett rám majd Harryre Pezz.

-Én is.- szorította meg a kezemet Honey.

-Tényleg Hon eljössz holnap Fizzi elé a repülőtérre?- néztem a barátnőmre.

-Persze.- és ment a barátjához.

El csak ült és nézett. Ha a szemével ölni tudna, akkor én már rég halott lennék. Pedig semmi rosszat nem tettem ellene. De csak velem ilyen, mert Fizzivel kijönnek de, nem úgy, hogy jaj legjobb barátnők, hanem csak elviselik egymást az ikrek, pedig imádják Elt. Kimentem a konyhába hogy csináljak valami kaját, de ahogy kinyitottam a hűtőt Niall jött ide.

-Igen?- néztem rá de, tudtam, mit akar.

-Tudod, mit akarok.- bólogatott és közbe nevetett.

-Palacsinta megfelel?- és már vettem ki a hűtőből a hozzávalókat.

-Tökéletes.- megölelt és ki akart menni a konyhából.

-Ácsi Horan. Segítesz nekem megcsinálni.-  a pulcsijánál fogva húztam vissza a konyhába.

-Oké.- és leült az egyik székre.

Nagy nehezen de sikerült összekeverni a tésztát, mert Niall mindenből evett. A lisztes zacskót elejtette, akkor takaríthattunk össze, de a végére sikerült.

-Feldobhatom?- mutatott a serpenyőre.

-Feltudod?- kérdeztem és odamentem a gázhoz.

-Aha.- és már dobta is. Ő dobta fel mindet én addig megterítettem.

-Kaja.- kiabálta Niall és szépen sorjába bejött mindenki.

Én szerencsétlenségemre Louis mellé kerültem.

-Ki csinálta?- mutatott a tányérra Hazz.

-Én és Lottie.- mutatott büszkén magára és rám Niall.

Utána senki nem szólt senkihez, hanem csak ettünk. Honey mosogatott de segített neki a barátja így én felmentem a szobámba. Leültem az ágyba és az ölembe vettem a laptopot és felmentem facebookra és twitterre. A követőim száma egy nőtt és facebookon sok ismerősnek jelölés érkezett. Akiket ismertem személyesen visszajelöltem de, akit nem azt hagytam. Kopogtak, de nem nagyon figyeltem rá. De amikor már majdnem dörömbölt beengedtem.

-Igen?- álltam meg előtte.

Nem mondott semmit csak becsukta az ajtót maga mögött és bezárta. Én furcsán néztem rá, de hirtelen megfordult és megcsókolt. Akkor rájöttem már, hogy mit akar vagy is inkább csak sejtettem. A kezemet a nyaka körül átfontam, amíg ö felkapott az ölébe és az ágyamig el nem vitt és ott lefektetett. Ő volt felül én, pedig alul.

-Biztos?- nézett rám és a szemei csillogtak a vágytól.

-Igen.- és most én csókoltam meg.

A ruhák lekerültek róla és szép lassan már rólam is. És megtörtént, aminek talán nem kellett volna.

-Szeretlek.- nézett le rám mivel a mellkasán feküdtem.

-Én is.- megcsókoltam és visszafeküdtem.

-Emlékszel David házibulijára?- kérdezte és visszagondoltam mi történt.

-Igen.- csak ennyit mondtam.

Van egy dolog, amit meg Ő sem tud. Azon az éjszakán valamit elfelejtettem mondani neki.

/4 évvel ezelőtt/

-Boldogat Dave.- öleltem meg a barátunkat, mert szülinapja van.

Louissal lepacsizott és folytatódott az este. Én nem ittam, mert 14 évesen nem nagyon akartam leinni magamat a barátnőmmel ellentétbe. Ő már tíz órakor hulla volt. Nem nagyon voltam senkivel, mert mindenki idősebb volt nálam. Néztem, ahogy táncolnak vagy éppen a sarokban, smárolnak.

-Na mi a helyzet,- ült le mellém a bátyám.

-Semmi. De szerintem én hazamegyek.- felálltam és indulni akartam, amikor Louis visszahúzott.

-Megyek veled.- megfogta a kezemet és kihúzott a tömegből.

Ketten mentünk haza kézen fogva. Látta hogy nézem, így gyorsan elengedte.

-Öhm..bocsi.- ahogy mondta elpirult.

-Nem mondtam egy szóval, se hogy engedd el.- és összekulcsoltam a kezeinket.

Mikor hazaértünk mindenki aludt. Felmentünk az emeletre csak nem az én szobámba mentem, hanem a bátyáméba.

-Nem bírok aludni.- feküdtem be mellé.

-Akkor maradj itt. – átölelt és így feküdtünk egy darabig, amikor Louis felemelte államnál fogva a fejemet és megcsókolt. Először nem értettem mit akar de utána nem is érdekelt. Anya meglátna meg is, ölne minket.

-Ez mi volt?- kérdeztem és ráfeküdtem.

-Ez.- és újra megcsókolt.

-Nem mondod?- néztem rá miközben a hajával babráltam.

-De.- és újra magához húzott csak most már nem volt elég neki a csók.

Levette a pólómat és utána az övét is. De ajkaink nem váltak el. A nyakamat kezdet el szívni és belőlem egy halk nyögés jött ki. Sorjába lekerültek rólunk a ruhák és megtörtént a dolog.

Utána Louis nem is beszélt velem semmi. Levegőnek nézett egy ideig. Anya kollégiumba küldött így nem találkoztam Louissal.

 

/Jelen/

-Baj van?- nézett rám kétségbeesve Louis.

-Igen.- jelentettem ki.

-Mi?- kezdett aggódni.

-Davi bulijának az éjszakáján. Öhm te vetted el a szüzességemet.- elmondtam neki 4 éven áttartó titkomat.

-Ez komoly?- kérdezte de, az arcáról semmit nem tudtam leolvasni. Pedig ez a testvéreknél működik nem?

-Komoly.- bólintottam és felegyenesedtem.

-Miért nem mondtad akkor?- kérdezte és Ő is felült.

-Nem mertem.- mondtam, és az ablakon néztem ki. Semmi érdekes nem volt csak nem akartam a szemébe nézni.

-Bolond.- röhögött és megölelt.

-Holnap megint levegőnek nézel, mint régen?- toltam el magamtól és felhúztam a szemöldökömet.

-Soha.- megcsókolt és megkérdezte, amit talán soha nem gondoltam volna, hogy pont tőle fogom ezt a kérdést hallani.

-Leszel a barátnőm?- félve nézett rám és várta a válaszomat.

#Eleven

Megoztam az új részt.(: Köszönöm az 1E látogatót!
Eddig nem volt ilyen de most lesz:
Következő rész: 2 komi, 10 megtekintés után jön!(:

  Jó olvasást!
Dzsenii. xx

Lottie.

Reggel kiabálásra keltem fel. Megnéztem hogy mennyi az idő és csak 8 óra volt. Ki a franc van itt ilyen korán? Lementem a konyhába és megláttam Niallt és Liamet hogy, veszekednek. Ahogy idenéztek kicsit hátráltak. Megértem mivel a hajam kócos, és ha felkeltenek, akkor mindig ideges vagyok.

-Mi a vita tárgya?- fontam keresztbe a kezemet a mellem alatt.

-Niall kanállal akart megetetni mivel nem tetszett neki, hogy villával akartam enni.- mondta a panaszát Liam.

Ezt most komoly? Egy hülye kanál miatt keltem fel.

-Liam ez komoly?- húztam fel a szemöldökömet.

-Teljesen.- bólintott a fejével.

-Liam egyél kanállal, mivel villával egész nap eheted.- intettem és visszamentem a szobába vagy is készültem. Mikor meghallottam Louis és Harry beszélget. Nyitva volt Louis ajtaja egy kis résnyire és tisztán hallottam mindent. El akartam menni mivel nem szeretek hallgatózni, de amit hallottam, muszáj voltam végighallgatni.

-Louis szerinted Lottie eljönne velem?- ült le Harry az ágyra.

-Nem tudom Hazza. Kérdezd meg?- tárta szét a kezét Louis.

-Jó. Szerinted fent van már,- nézett fel Hazza a bátyámra.

-Aha előbb hallottam hogy Niall és Liam lent veszekedett és Lottie tett köztük „rendet”.- mondta Louis és az ajtó felé indultak.

Gyorsan beszaladtam a szobába és bementem a fürdőbe mintha ott lettem volna. Kopogtak tudtam hogy ki jön.

-Nyitva.- kiabáltam és Hazza jött be.

-Szia.- köszönt és leült.

-Hello.- mondtam és kerestem ruhát.

-Azt szeretném megkérdezni, hogy öhm.- mutogatott össze-vissza.

-Mit?- néztem rá.

-Eljössz ma velem valahova?- kérdezte és várta a reakciómat.

-Nem tudom Hazza.- ültem le mellé.

Szeretem Harryt de, úgy mintha a bátyám lenne. Szerelemből nem. Csak egy embert de ő el kell felejtenem.

-Elmegyek.- mondtam és mentem a fürdőbe felöltözni.

Mikor normális kinézetem lett lementem és már mindenki ott volt szerencsére találkozhattam Daniellel és Perrievel. Elt meg már volt részem megismerni.

-Szia Danielle vagyok de csak Danie.- jött ide egy göndör hajú lány, és ha jól láttam Liam barátnője. Szép pár

-Szia én Charlotte de csak Lottie.- mondtam és leült.

-Én Perrie.- jött ide egy lilahajú lány.

-Lottie. Tök jó a hajad.- mondtam és megölelt.

Jó fejnek néznek ki. Összeillenek a srácokkal. Ellel nem is köszöntünk.

-És Ellel kijöttök?- kérdezte Danie és ránk nézett.

-Nem.- feleltem a kérdésére.

-Soha.- mondta El is.

-Lottie akkor, 2-kor jó lesz?- jött ide Hazza és leült mellém.

-Tökéletes.- mindvégig Louist néztem, akit nem díjazott, azaz ötlet hogy én Harryvel elmegyek valahova.

-Lottie beszélhetnénk?- mutatott Louis a konyha felé.

Bólintottam és elindultunk a konyhába. Mikor beértünk becsukta az ajtót és leült egy székre. Én követtem a példáját és leöltem mellé.

-Na?- néztem rá.

-Elmész vele?- csak ennyit kérdezett.

-Igen.- mondtam és felkeltem, hogy igyak.

-Miért?- kérdezte és kivette a poharat a kezemből.

-Miért ne? És add ide a poharat inni, szeretnék.- nyúltam a poharamért de ő nagyobb volt nálam így nem bírtam elvenni.

-Mert nem szereted.- mondta és öntött inni magának az ÉN poharamba.

-Honnan tudod?- kérdeztem és elvettem a poharamat, amibe öntött inni.

-Mert te mást szeretsz.- kivette a poharat a kezemből és ivott belőle.

-Igen? Ha ennyire tudod, akkor kit?- felültem a pultra.

-Engem.- mutatott magára.

-A-a- ráztam a fejemet hevesen.

-Dehogynem.- terült önelégült vigyor az arcára.

Mitől lett más? Ez nem az a Louis akit, én ismerek.

-Be is bizonyítom.- kise mondta és már az ajkait az enyémre, tapasztotta.

Visszacsókoltam, mert szeretem de ő csak úgy faképnél hagyott.

-Na látod.- kacsintott egyet és kiment.

Ez nem Louis Tomlinson. Teljesen más lett. Egy új Louis Tomlinson lett.

Csörgött a telefonom és Fizzi neve villogott a képernyőn.

-Szia.- vettem fel a telefont.

-Szia Lottie. Louis fura volt ma veled? Mert velünk nagyon.- akkor nem csak velem ilyen.

-Igen.- mondtam és felmentem az emeletre.

-Ja és megyek Londonba, majd ott megbeszélünk mindent és kitaláljuk mi lett vele.- és kinyomta.

Most mi van? Az egész Tomlinson család megörült? Vagy április elseje van? Nem-nem az szeptember 5.-e van. Akkor nem tudom mi folyik itt de az nem jó az biztos.

Sziasztok most nem résszel jöttem de holnap végre hozom. Kezdek egy új blogot amiben úgyan úgy Louis a főszereplő csak most apuka ként. Nézzetek be az előszó már fent van az első fejezet pedig holnap kerül fel. KATT IDE!<---itt a blog. Olvassátok és komizzatok(:

Dzsenii. xx

#Ten

 Sziasztok! Meghoztam az új részt is.:) Szerintem ez a rész kicsit lapos lett de holnap próbálok írni jobbat..És kíváncsi vagyok a véleményetekre szóval komizzatok!(: ha tetszik ha nem és ha nem tetszik hogy akkor mi nem tetszik benne..Szóval komizz.:DD

Charlotte

Reggel a telefonomra keltem. Louis már nem volt itt szóval akkor már elég késő lehet. Ránéztem az órára mai kereken 10 órát mutatott. Hirtelen kiugrottam az ágyból és a szekrényemhez siettem. Kikaptam belőle egy pólót és hozzá egy rövidnadrágot és egy fehér fehérnemű szettemet. Beszaladtam a fürdőbe és felvettem a kiválasztott ruhát és belenéztem a tükörbe. Bár ne tettem volna. Hajam össze-visszaállt szemem alatt ott virítottak a karikák, mert még most is hulla vagyok. Gyorsan kivasaltam a hajamat és felfogtam és egy alap sminket, raktam fel. A karikákat el tudtam tüntetni egy kis, sminkel így késznek nyilvánítottam magamat.  A bőröndjeim már lent voltak, amikor leértem.

-Jó reggelt.- már fent volt mindenki. Szóval már csak rám vártak.

-Neked is.- jött a szokásos válasz.

Kivettem a hűtőből a tejet és a szekrényből levettem a kedvenc müzlis tányéromat.

Mikor végeztem a reggelimmel akkor állított be hozzánk a kedves barátnőm Honey. A srácok is ideértek utána és végre elindulhattunk a reptérre.

-Szia anya.- köszönök tőle, mivel nem akarom látni se sírni és semmi ilyesmit.

-Vigyázz magadra és hívj, ha leszálltatok.- és bekövetkezett anya sírógörcsöt kapott szó szerint.

-Cs..anya nyugi hívlak és ott a skype. Majd beszélünk.- csitítgattam az anyámat.

Fizzi is elköszönt csak ő szerencsére nem sírt. Fura lett volna.

-Na gyertek törpék.- tártam szét a kezemet. Ideszaladtak egyszerre és megöleltek.

-Vigyázatok magatokra és anyára is. Jó Phoebe?- fordultam a kislány felé.

-Én Daisy vagyok Lottie.- durcázott be Daisy.

-Sajnálom, csak még mindig nem tudlak megkülönböztetni titeket.

Még egyszer megöleltek és most jött Louis. Elbúcsúzott mindenkitől és most már tényleg indultunk a reptérre. Az úton Louis vicceit kellett hallgatni. Már a felét hallottam ezért csak néztem de, ahogy láttam a többieket sem érdekelte. Mikor kiszálltunk a kocsiból Niall szaladt és közbe azt kérdezte mindenkitől, hogy hol van egy büfé. Majdnem az egész repülőteret végigrohanta, amikor csalódottan jött vissza hozzánk.

-Niall fordulj meg.- végig velünk szembe volt egy büfé.

Odamentek a barátnőmmel én meg leültem a székre. A többiek is követték a példámat. Végre megjött a szerelmespár és fel lehetett szállni a gépre. Leellenőrizték a jegyeinket és én egy vörös hajú lány, mellé kerültem. Olyan velem egykorú lehetett a csaj.

-Szia.- köszönt és rám nézett.

-Szia olyan ismerős vagy nekem.- néztem rá és próbáltam kideríteni, hogy honnan ismerős nekem.

-Én Sony vagyok Sony Sparks.- mutatkozott be.

-Én meg Charlotte Tomlinson de csak Lottie.- bemutatkoztam neki, ha már ő is.

-Te nem Louis Tomlinson húga vagy?- nézett rám amolyan WTF fejjel.

-De igen ugye nem vagy fanatikus rajongó?- néztem rá félve. Ha ő olyan, akkor én meghalok itt mellette.

-Dehogy. Szeretem a zenéjüket, de csak ennyi.- legyintett és én hátranéztem, hogy mit csinálnak a srácok. De mindegyik aludt Niallt kivéve. Ő evett.

-És te Londonba nyaralni mész vagy kiköltözöl?- vettem ki a fülhallgatót a fülemből.

-Én Londonba lakok csak a szüleim elváltak és apánál voltam egy hetet.- mondta.

-Értem.- bólintottam és néztem ki az ablakon.

Arra ébredtem, hogy valaki rángatott. Sony keltett fel hogy leszállt a gép. Végre. Mikor leszállt a gép Sonyval számot cseréltünk és én mentem keresni a többieket. Meg is találtam és mindenki ment a maga útjára. Én Louissal mentem, aki hívott egy taxit gondolom.

20 perc alatt „hazaértünk”. Kiszálltunk és a szám a földet súrolta. Gyönyörű háza van, vagyis inkább házuk van. Mert gondolom Eleanor vele, lakik.

-Na gyere nincs kedvem egész nap itt kint állni.- húzott be mostantól az új otthonomba.

#Nine

Charlotte

-Te mit keresel itt?- kérdeztem kicsit se kedvesen.

-A barátomhoz jöttem vissza.- mondta és beleült Louis ölébe.

-Ahogy jöttél, úgy mehetsz is.- mondtam, és az ajtóra mutattam.

- Mi is itt vagyunk.- szólt apa.

-Szia apa.- köszöntem és visszaültem a húgom mellé.

-Szia apa.- mondta Louis és tovább ült ő is mellettem a boszorkánnyal.

Igen Elnek új becenevet adtam. Boszorkány mivel illik rá szerintem. Habár nem mert még a boszorkányok is normálisabbak, mint ő.

-Louis, Lottie igaz, amit anyátok mondott?- kérdezte apa és elénk állt.

Én nem mertem ránézni. Ilyenkor félek tőle. Louis is ugyan úgy tett, mint én csak neki El az ölébe ült.

-Miért mit mondott?- most már megszólalok. Legyőzöm a félelmemet. Lehet rossz döntést, hoztam de, ha Louis ennyire fél, akkor nem tudok mit csinálni.

-Tudjátok ti nagyon is jól.- mondta és egyre idegesebb lesz.

-Mi történt kicsim?- kérdezte El azon a nyávogós hangján. Egyszer megtépem még az biztos.

-Öhm..az hogy beszélhetnénk?- kérdezte Louis Eltől és felmentek a szobába.

-Nyugi.- csak ennyit mondott Fizzi és megszorította a kezemet.

Semennyire nem tudott megnyugtatni inkább csak idegesebb lettem.

-Na ha a testvéred elment legalább te adj magyarázatot.- mondta apa és leült mellém.

-Az a helyzet hogy szakítottam a barátommal és Louis fent volt velem a szobába és elmeséltem hogy mi történt és véletlen kézen fogva jöttünk le.- mondta, hátha beveszi.

-Na jó tudom, hogy hazudsz, mivel ismerlek Lottie de, majd megbeszéljük. Bejelentésünk lesz nektek anyátokkal, szólj a bátyádnak is.- mondta és Fizzivel egyből az emeletre rohantunk.

Fizzi bekopogott de semmi. Csak azt hallottuk, hogy El kiabál, és hirtelen kiront az ajtón. Felém, kezd jönni. Én meg csak állok, mivel fogalmam sincs, hogy mit akarhat.

-Elvetted Louist?- kérdezte mire Louisra nézek. Ő csak maga elé tette a kezét védekezés képpen.

-El fogd meg magadat és húzz el.- mondtam és szó nélkül elment.

Szerencsére így le tudtunk menni és végre meg tudjuk, hogy mit is akarnak bejelenteni. Szerintem visszaköltözik apa, de nem biztos. Csak én gondolom ezt.

-Szóval az a helyzet hogy visszaköltözök, és újra együtt vagyunk.- mondta apa és megcsókolta anyát.

Végre valami jó is történik a családba. Legalább nem kell majd hallgatnom anya siránkozását, hogy mennyire hiányzik neki apa meg apa is állandóan anyáról áradozott nekem.

-Végre.- mondtam és megöleltem őket.

Fizzi és louis is így tettek én, pedig mentem fel összepakolni a bőröndbe mivel holnap megyek a srácokkal és Honeyval Londonba. Az utolsó ruhát tettem a bőröndbe mikor két kezet éreztem a derekamon. Felismertem a parfümjéről hogy Ő az. Megfordultam és ő megcsókolt. Elvitt az ágyig és ott ledöntött. Már a pólóját vette le mikor leállítottam.

-Ezt..nem kéne.- mondtam és felültem.

-Sajnálom.- csak ennyit mondott és felvette a pólóját.

Indult volna el de, én visszahúztam. Nem akartam hogy elmenjen.

-Louis alszol ma velem?- fogtam még mindig Louis kezét.

-Persze.- mondta és megcsókolt.

-Elmegyek fürödni, addig menj te is.- mondtam és indultam fürödni.

Gyorsan letusoltam, fogat mostam és mentem ki. Mikor kimentem Louis az ágyba feküdt és csak egy boxerba volt így láttam a kidolgozott hasát. Sakkozni lehetett volna rajta. Észrevette, hogy nézem a hasát, amire csak egy vigyorral válaszolt.

-tetszik?- mutatott végig magán.

-Hm..igen.- mondtam és behúztam az ágyba.

Lefeküdtünk és én a fejemet a mellkasára hajtottam és úgy néztük tovább a tv-t.

 Egy ideig néztem a tv-t és hallottam Louis egyenletes szuszogását. Lekapcsoltam a tv-t és én is álomra hajtottam a fejemet.