#Nineteen/Vége/

Sziasztok! Tudom hogy váratlanul ér titeket, hogy vége de a napokban osztottam, szoroztam, és nem tudom már jobban elhúzni a történetet. Lehet, hogy nem erre számítottatok de én így terveztem a végét, már amikor elkezdtem írni. Soha nem gondoltam hogy egyszer írni fogok, és amit írok, azt olvassák. Nagyon köszönöm a feliratkozókat, a komikat és a piákat és az oldalmegtekintést is. Ti voltatok/vagytok a legjobb olvasók. Ez volt az első történetem, amit elkezdtem írni, és mikor elkezdtem nem gondoltam, hogy ennyire fáj elbúcsúzni a blogtól. A szívemhez nőtt ez a blog mert ez szerintem kicsit más, mint a többi. Hisz nem mindennapi dolog hogy 2 testvér szerelmes lesz egymásba nem?! Még egyszer mindent nagyon szépen köszönök! Talán egyszer még találkozunk ezen a blogon! Addig is nézzetek be a másik blogomba: KATT

Jó olvasást Jenni. Xx

*Fél évvel később*

Charlotte

Már hat hónapja hogy elveszítettem őket. Senkivel nem beszéltem az óta. A barátnőmön kívül, mert vele legalább anya engedte, hogy kommunikáljak. Pedig ha tudná hogy mi történt velem az óta. 3 hónap múlva születik meg az unokája de őt szerintem nem is érdekelné. Miután elköltöztem rosszul voltam, hányingerem volt. Elmentem orvoshoz, aki örömmel mutatta az ultrahangon, hogy anya leszek. Először örültem neki, de eszembe jutott hogy ki is az apja. Ez egyáltalán egészséges? De szerencsére a baba az lesz. Mindent megbeszéltem az orvosommal. Louisnak nem mertem elmondani, mert újra együtt van Eleanorral. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy örülök nekik. Hisz Louist azóta is szeretem és szeretni is fogom.

-Lottie kész vagy?- kiabált a másik szobából a barátnőm Honey. 2 hónapja költözött ide miután végleg lezárta a kapcsolatát Niallal.

-1 perc.- összeszedtem a cuccaimat és átmentem a másik szobába.

-Csinos vagy.- megölelt és elindultunk a koncertre.

A fiúk itt lépnek fel és Honey szerint el kell mondanom Louisnak a hírt. Álljak oda elé és közöljem, hogy Louis 3 hónap múlva megszületik a lányod?!

-Hogy mondjam el neki?- rángattam a barátnőm kezét már a bejárat előtt.

-Mindent elintéztem.- nyugtatott engem. Azt mutatom neki, hogy nyugodt vagyok közbe, pedig szétüt az ideg és a félelem.

-Kivel beszéltél?- húztam fel az egyik szemöldökömet. Elég jól ismerem őt.

-Liammel.- hajtotta le a fejét.

-Köszönöm.- megöleltem, amin kicsit meglepődött de visszaölelt.

-Menjünk.- mutatott az ajtóra. Bementünk és a V.I.P. Részlegre mentünk, mert szerinte így könnyebb lesz elmondanom neki.

10 perc alatt mindenhol csak sikítozó lányokat lehetett látni. A fényeket lekapcsolták és a fiúk kiszaladtak a színpadra. Egyre jobban sikítottak a lányok és énekeltek a fiúkkal. Néha Honey is énekelt de én ebben a pillanatban nem tudtam. 1 óra múlva elmondom a hírt Louisnak akinek, a barátnője is itt van.

-Sziasztok.- ordított Perrie a zene miatt.

-Szia Perrie.- megöleltem és a barátnőm is így tett.

 Mindent elmeséltünk Perrienek és ő is nyugtatni kezdett.

-Nyugi meg fog érteni.- megölelt és visszament Zayn öltözőjébe.

-Köszönjük, hogy itt voltatok szeretünk Kanada.- kiabálta a mikrofonba Harry és lementek a színpadról. A tömeg elment már és csak mi és pár lány maradt itt. Egyre jobban remegett a lábam és izzadt a tenyerem.

-Ne félj.- szorította meg a kezemet Honey. Bólintottam egy aprót és a fiúk öltözőjét kerestük.

Honey bekopogott és Liam nyitott ajtót. Mosolyogva öleltük meg egymást. Hiányoztak rettentően.

-Sziasztok.- félve léptem be hozzájuk. Minden szempár rám szegeződött.

-Gyere, ülj le.- húzott a fotelhoz Liam.

-Kia szerencsés apuka?- nézett rám Zayn. A torkomban lévő gombóc megakadt és egy hang sem jött ki a számon. Félve Liamre néztem, aki csak egy bátorító mosolyt küldött.

-Louis.- halkan mondtam ki a nevét de, ő még is meghallotta.

-Srácok kimennétek egy percre.- mutatott az említett személy az ajtóra.

Mindenki kiment és csak ketten maradtunk a helyiségbe. Beállt a kínos csönd.

-Hogy lehet?- ült le a másik fotelba Louis.

-Liam szülinapi bulija.- megrántottam a vállamat.

-Ez nem lehet igaz.- tette a fejét a kezébe.

-Hidd el én, sem terveztem, hogy anya leszek.- kicsit hangosabban szóltam neki vissza.

-Kislány vagy kisfiú?- félve nézett rám.

-Kislány.- mosolyogva néztem rá. Megfogtam a hasamat. Nekem most a legfontosabb hogy 3 hónap múlva megszületik a kislányom.

-Választottál nevet neki?- idejött mellém és leguggolt.

-Zoe.- feleltem a kérdésére és felálltam. Már csak haza akarok menni és a tv-t nézni.

Elindultam az ajtóhoz de Louis visszarántott. Megcsókolt újra. Már kezdtem őt elfelejteni de, nem megy.

-Nem szabad ezt tennünk.- megráztam a fejemet és megöleltem őt.

-Sok mindent nem szabadna.- kacsintott egyet és kézen fogva hagytuk el a helyiséget.

,,Élj a pillanatnak, hiszen minden más bizonytalan”-Louis Tomlinson

                                                                    
                                                                   És végül: