Sziasztok! Tudom hogy váratlanul ér titeket, hogy vége de a
napokban osztottam, szoroztam, és nem tudom már jobban elhúzni a történetet. Lehet,
hogy nem erre számítottatok de én így terveztem a végét, már amikor elkezdtem
írni. Soha nem gondoltam hogy egyszer írni fogok, és amit írok, azt olvassák. Nagyon
köszönöm a feliratkozókat, a komikat és a piákat és az oldalmegtekintést is. Ti voltatok/vagytok a legjobb
olvasók. Ez volt az első történetem, amit elkezdtem írni, és mikor elkezdtem
nem gondoltam, hogy ennyire fáj elbúcsúzni a blogtól. A szívemhez nőtt ez a
blog mert ez szerintem kicsit más, mint a többi. Hisz nem mindennapi dolog hogy
2 testvér szerelmes lesz egymásba nem?! Még egyszer mindent nagyon szépen
köszönök! Talán egyszer még találkozunk ezen a blogon! Addig is nézzetek be a
másik blogomba:
KATT
Jó olvasást Jenni. Xx
*Fél évvel később*
Charlotte
Már hat hónapja hogy elveszítettem őket. Senkivel nem
beszéltem az óta. A barátnőmön kívül, mert vele legalább anya engedte, hogy kommunikáljak.
Pedig ha tudná hogy mi történt velem az óta. 3 hónap múlva születik meg az
unokája de őt szerintem nem is érdekelné. Miután elköltöztem rosszul voltam,
hányingerem volt. Elmentem orvoshoz, aki örömmel mutatta az ultrahangon, hogy
anya leszek. Először örültem neki, de eszembe jutott hogy ki is az apja. Ez
egyáltalán egészséges? De szerencsére a baba az lesz. Mindent megbeszéltem az
orvosommal. Louisnak nem mertem elmondani, mert újra együtt van Eleanorral. Hazudnék,
ha azt mondanám, hogy örülök nekik. Hisz Louist azóta is szeretem és szeretni
is fogom.
-Lottie kész vagy?- kiabált a másik szobából a barátnőm
Honey. 2 hónapja költözött ide miután végleg lezárta a kapcsolatát Niallal.
-1 perc.- összeszedtem a cuccaimat és átmentem a másik
szobába.
-Csinos vagy.- megölelt és elindultunk a koncertre.
A fiúk itt lépnek fel és Honey szerint el kell mondanom
Louisnak a hírt. Álljak oda elé és közöljem, hogy Louis 3 hónap múlva
megszületik a lányod?!
-Hogy mondjam el neki?- rángattam a barátnőm kezét már a
bejárat előtt.
-Mindent elintéztem.- nyugtatott engem. Azt mutatom neki,
hogy nyugodt vagyok közbe, pedig szétüt az ideg és a félelem.
-Kivel beszéltél?- húztam fel az egyik szemöldökömet. Elég
jól ismerem őt.
-Liammel.- hajtotta le a fejét.
-Köszönöm.- megöleltem, amin kicsit meglepődött de
visszaölelt.
-Menjünk.- mutatott az ajtóra. Bementünk és a V.I.P. Részlegre
mentünk, mert szerinte így könnyebb lesz elmondanom neki.
10 perc alatt mindenhol csak sikítozó lányokat lehetett
látni. A fényeket lekapcsolták és a fiúk kiszaladtak a színpadra. Egyre jobban
sikítottak a lányok és énekeltek a fiúkkal. Néha Honey is énekelt de én ebben a
pillanatban nem tudtam. 1 óra múlva elmondom a hírt Louisnak akinek, a
barátnője is itt van.
-Sziasztok.- ordított Perrie a zene miatt.
-Szia Perrie.- megöleltem és a barátnőm is így tett.
Mindent elmeséltünk
Perrienek és ő is nyugtatni kezdett.
-Nyugi meg fog érteni.- megölelt és visszament Zayn öltözőjébe.
-Köszönjük, hogy itt voltatok szeretünk Kanada.- kiabálta a
mikrofonba Harry és lementek a színpadról. A tömeg elment már és csak mi és pár
lány maradt itt. Egyre jobban remegett a lábam és izzadt a tenyerem.
-Ne félj.- szorította meg a kezemet Honey. Bólintottam egy
aprót és a fiúk öltözőjét kerestük.
Honey bekopogott és Liam nyitott ajtót. Mosolyogva öleltük
meg egymást. Hiányoztak rettentően.
-Sziasztok.- félve léptem be hozzájuk. Minden szempár rám
szegeződött.
-Gyere, ülj le.- húzott a fotelhoz Liam.
-Kia szerencsés apuka?- nézett rám Zayn. A torkomban lévő
gombóc megakadt és egy hang sem jött ki a számon. Félve Liamre néztem, aki csak
egy bátorító mosolyt küldött.
-Louis.- halkan mondtam ki a nevét de, ő még is meghallotta.
-Srácok kimennétek egy percre.- mutatott az említett személy
az ajtóra.
Mindenki kiment és csak ketten maradtunk a helyiségbe. Beállt
a kínos csönd.
-Hogy lehet?- ült le a másik fotelba Louis.
-Liam szülinapi bulija.- megrántottam a vállamat.
-Ez nem lehet igaz.- tette a fejét a kezébe.
-Hidd el én, sem terveztem, hogy anya leszek.- kicsit
hangosabban szóltam neki vissza.
-Kislány vagy kisfiú?- félve nézett rám.
-Kislány.- mosolyogva néztem rá. Megfogtam a hasamat. Nekem
most a legfontosabb hogy 3 hónap múlva megszületik a kislányom.
-Választottál nevet neki?- idejött mellém és leguggolt.
-Zoe.- feleltem a kérdésére és felálltam. Már csak haza
akarok menni és a tv-t nézni.
Elindultam az ajtóhoz de Louis visszarántott. Megcsókolt újra.
Már kezdtem őt elfelejteni de, nem megy.
-Nem szabad ezt tennünk.- megráztam a fejemet és megöleltem
őt.
-Sok mindent nem szabadna.- kacsintott egyet és kézen fogva
hagytuk el a helyiséget.
,,Élj a pillanatnak, hiszen minden más bizonytalan”-Louis Tomlinson
És végül:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése