#Sixteen

Sziasztok! Sajnálom hogy ennyi ideig nem hoztam részt de javítanom kell meg ballagás stb. De ne ezzel foglalkozzunk hanem itt az új rész.:)

Komizniiiii.......

Charlotte

Napok óta ülök ebbe a rohadt büdös kisszobába 2 idegen lánnyal. De legalább nem unatkozok annyira. Utálom ezt a helyet Carterrel együtt.

-Lottie gyere szépen velem.- jött be a szobába Carter. Mit akar már megint velem? Mindig csak engem hív, ha valamit akar. Szerencsére dugni még nem akart. De nem is fog velem az biztos.

-Mit akarsz már megint?- mellem alatt összefontam a kezemet és kérdőn néztem rá. Mosolyra húzta a száját. Jó nekem itt a vég. Pá-pá Lottie.

-Azt már nem.- ráztam a fejemet és hátráltam, amíg a falhoz nem értem. Próbáltam eltolni Cartert de ő sokkal erősebb, mint én. Sikerült ellöknöm de ez, is mint minden, amit én csinálok rossz ötlet volt.

-Megint kezded Lottie.- lefogott és egy kést vett elő habár szerintem bicska volt de mindegy is az a lényeg hogy éles volt. A lányokat kiküldte és most már tényleg itt a vég. Lelökött egy székre és kikötözte a kezeimet. Félek. Rettentően félek. Megcsókolt de én elhúztam a fejemet. Hogy tudtam vele együtt lenni? A kést fogta és végighúzta a combomon. Sikítottam, mert rohadtul fájt de ezt ő figyelembe se vette. Befogta a számat és még vagy kétszer, végighúzta a kést. Szinte már bőgtem a fájdalomtól.

Kikötözte a kezemet és elment. A pólómból letéptem egy darabot és bekötöttem vele a lábamat. Minél hamarabb ki kell kerülnöm innen. De sehol nem bírok kimenni. Zárva van minden, és ki tudja milyen emberei, vannak Carternek. Leültem az ágyra és vártam, arra hogy a lányok visszajöjjenek. Jóba lettem velük ez alatt a pár nap alatt. Kinyílt az ajtó de nem az jött be akire vártam. Megint hőn szeretett Carter jött be. Csak már póló nélkül. Nem fekszek le vele. Ha kell, inkább öljön, meg mint hogy lefeküdjek vele.

-Na mit szólsz egy kis játékhoz Lottie?- húzogatta a szemöldökét.

-Köszi inkább kihagyom.- megráztam a fejemet és betakaróztam. Próbálta lehúzni rólam de sikertelenül, mert azért mégis bokszra jártam 2 évig. De az a baj hogy ő is, mert ott ismertem meg igazán. Lehúzta a takarót és rám mászott. Lerántotta rólam a gatyámat és már a pólómat akarta, amikor valaki berúgta az ajtót. Zayn és Louis jöttek be. Louis meglátta, mit akar Carter és nekiment. Gyorsan felkaptam a gatyámat és odamentem Zaynhez hogy, csináljon valamit. Nem hagyom, hogy a két srác ott verekedjen a földön. Bejött Harry, Liam és Niall is. 4-en szét tudták szedni a 2 verekedő fiút és Harry hívta a rendőröket.

Cartert elvitték de, a tárgyalás csak 2 hét múlva lesz. Én meg végre hazamehettem velük.

-Végre itt vagy épségbe.- ölelt magához Harry. Akit elsőnek meg akartam ölelni az nem ő lett volna. Azt sem tudom, hogy mi van köztünk. De remélem hogy puszta barátságnál semmi több.

-Igen persze.- küldtem felé egy mosolyt és odamentem a bátyámhoz. Megöleltem, mert már hiányzott az ölelése. Meg ő is úgy, mint a többi srác és Honey.

-Hiányoztál.- puszilt bele a hajamba. Még jobban megöleltem. A lábam még mindig fájt de szerencsére nem vették észre és már nem is vérzett. Louis egyre lejjebb csúsztatta a kezét, míg el nem ért a combomhoz. Mit akar?  A többiek jóval lemaradtak így már csak 2-en voltunk. Felvett én, pedig a két kezemet a nyaka köré tekertem. Megcsókolt de tőle már nem húztam el a fejemet, hanem visszacsókoltam. Lerakott a földre és pont a vágásoknál erősebben fogta meg a lábamat, amire felszisszentem. Ezt akartam még egy ideig elkerülni.

-Mi a baj?- nézett rám Louis. Nem mondhatom el neki.

-Semmi.- megfogtam a kezét és odamentünk a kocsihoz. Beszálltunk és én Harry és Louis közé kerültem. A legrosszabb hely. Alig fértünk el így a lábamat mindig bevertem és már sírni tudtam a fájdalomtól.

-Otthon beszélnünk kell.- suttogta a fülembe Loui. A hideg is kirázott. Még mindig hihetetlen hogy mit tud kiváltani belőlem a bátyám. Bólintottam és az út további részében Louis és Niall poénjait hallgattam. Louis poénjai már elég unalmasak voltak, mert régen is ezt kellett hallgatnom de azért röhögtem néha rajta. Harry viccei meg szinte csak perverz volt.

Ház előtt minket kiraktak és ők is mentek tovább.

-Na gyere.- belém karolt Louis és végre bementünk. Levettem a cipőmet és lefeküdtem a kanapéra. Louis meg rám feküdt.

-Nehéz vagy szállj már le.- ütöttem Louis hátát. Nehéz. Dagadt fogyóznia kell. Vagyis inkább edzenie. Ahogy rám felszisszentem, mert rohadtul fájtak a vágások.

-Mutasd a lábadat.- nézett komoly arccal Louis. Felsóhajtottam és lehúztam a gatyámat térdig. Csak a kötés látszott és gyorsan fel akartam húzni a nadrágomat de Louis megakadályozott és levette a kötést.

-Ez mi?- mutatott a vágásokra. Nem mertem odanézni, mert tudom hogy nagyon csúnya.

-Gyere.- húzott a konyhába. Elővette a fertőtlenítős dobozt és lefertőtlenítette a vágásokat. Sikítottam meg ordítottam, mert csípte a sebet. A legrosszabb ellengésemnek sem kívánnám ezt a fájdalmat. Gézzel bekötözte, és végre visszahúztam a nadrágomat.

-Köszönöm és elmegyek fürdeni.- elindultam de Louis megköszörülte a torkát.

-Jó legyen.- odamentem megcsókoltam és mentem fel tényleg fürdeni.

-Így most már jó.- kiabált utánam. Hát jó. Levettem a ruháimat és beálltam a tusoló alá. Miután végeztem felvettem a pizsamámat és befeküdtem az ágyba. Hallottam hogy kinyitódott az ajtó és nem a jött be, akit vártam.

-Igen?- felültem és anyával találtam szembe magamat.

-Jól vagy?- simította meg az arcomat.

-Most már igen.- bólogattam és megöleltem anyát. Ő az-az egy ember, aki mindig is szeretni és törődni fog velem bármilyen is leszek.

-Mi van Louis is közted?- nézett rám komoly arccal anya. Ez hogy jött most ide?

-Mi lenne?- zavarodottan néztem össze-vissza.

-Holnap reggel veled és a bátyáddal beszédem van.- mutogatott és elment. Ez fura volt. Talán holnap vége lesz mindennek és elveszítem Őt.