#Fourteen

 Sziasztok! Új rész.;D Komizniii....

Louis

-Lottie.- kiabáltam de semmi. Lementem szétnéztem és sehol nem találtam. A telefonomért mentem és hívtam őt, de semmi. Nem vette fel. Felhívtam Honeyt hátha, tud róla valamit.

-Mit akarsz Louis?- vette fel a telefont Honey.

-Lottie nincs nálatok?- fel s alá járkáltam a házba.

-Nincs, miért kérdezed?- esett kétségbe a hangja.

-Eltűnt. Nem találom sehol.- leültem a kanapéra, és a telefont szorongattam.

-5 perc és ott vagyunk.- és lerakta a telefont.

5 perc múlva Honey és Niall állt az ajtóba.

-Gyertek be.- arrébb álltam hogy be tudjanak jönni.

Elmeséltem hogy mi történt de ők se tudnak róla semmit. Most lehet, elveszítem őt. A testvéremet és a szerelmemet. Durván hangzik de, ez van. Az érzéseknek nem lehet parancsolni. Ha soha nem láthatom, többet abba beleőrülök. Nem láthatom a tengerkék szemét, a mosolyát, és amikor hazudik, akkor sokat pislog. Jobban ismerem, mint saját magamat. Mindig akkor történik valami, amikor kezd jól alakulni az életem.

-Meglesz Lottie meg lehet, hogy csak boltba ment.- próbálta magyarázni a dolgokat Honey de akkor se ér vele semmit. Ő is nagyon jól tudja, hogy nem boltba ment vagy ilyesmi helyre.

-Louis most hívott Liam. Este koncert szóval menni kell próbálni.- és Niall már az ajtóba állt.

Most semmi kedvem koncertezni. Főleg hogy mosolyogni végkép nem tudok most. Pedig mindig mosolygok, még ha nem kéne, akkor is. Álmosolyt kell majd erőltetnem magamra.

-Megjöttünk.- leültünk Paul elé.

-Mi van veled Louis?- tette Paul kezét a homlokomra.

-Semmi.- legyintettem és hátradőltem.

Elmondta, hogy melyik számokat kell előadnunk és szerencsére nem lesz dedikálás.

-5 perc.- jött be egy nő. Itt alig tudom pár ember nevét. Nehéz megjegyezni. Már indultunk ki az ajtón mikor rezegni kezdett a telefonom. Sms-t kaptam. Megnéztem és Lottie írt csak annyit hogy: S.O.S.

-Mi történt Louis?- jött ide hozzám Hazza.

-Lottie bajban van.- és szaladtam ki a parkolóba. De mint mindig nem néztem szét, és kocsi fényszóróival szemeztem. Időm már nem volt elugrani és már csak Hazza kiabálását hallottam.

Charlotte

Egy büdös és koszos szobába ébredtem. Szétnéztem és rajtam kívül 2 lány volt. Jobban mondva 2 vörös hajú lány volt. Ők még aludtak szerintem. Felkeltem és semmit nem találtam, amivel meg tudnák szökni. Ki kell találnom valamit. A telefonomat kerestem de sehol nem volt.

-Ki vagy?- ült fel az egyik lány.

-Inkább te, kivagy?- néztem rá és utána beugrott. A repülőn vele beszélgettem.

-Megvan te vagy a repülős csaj.- mutogatott és röhögött. Milyen jó kedve van. Most irigylem őt.

-Igen. De mit keresel itt?- ültem le mellé az ágyra.

-Carter elrabolt engem és a testvéremet.- mutatott az alvó lányra.

-Aha.- bólogattam. Szóval nem csak én vagyok neki áldozat. Még beszélgettünk mikor kicsapódott az ajtó és bejött Carter. Szívem szerint most meg tudnám folytatni. De nem teszem.

-Mit akarsz?- köptem elé a szavakat.

-Titeket.- mutatott végig mindhármunkon.

-Engem aztán nem.- fontam össze a kezemet a mellem alatt.

-Az van, amit én mondok.- és megkaptam az első pofont és utána kiment. A telefonomat kerestem újra és most szerencsével jártam, mert megtaláltam.

Louisnak írtam egy üzenetet és pont elküldtem mikor Carter újra bejött és a telefonomat is, elvette.

Tehetetlenül ültünk a szobába. Próbáltam kinyitni az ajtót több-kevesebb sikerrel. Semmi. Már csak a srácokra számíthatok.