#Ten

 Sziasztok! Meghoztam az új részt is.:) Szerintem ez a rész kicsit lapos lett de holnap próbálok írni jobbat..És kíváncsi vagyok a véleményetekre szóval komizzatok!(: ha tetszik ha nem és ha nem tetszik hogy akkor mi nem tetszik benne..Szóval komizz.:DD

Charlotte

Reggel a telefonomra keltem. Louis már nem volt itt szóval akkor már elég késő lehet. Ránéztem az órára mai kereken 10 órát mutatott. Hirtelen kiugrottam az ágyból és a szekrényemhez siettem. Kikaptam belőle egy pólót és hozzá egy rövidnadrágot és egy fehér fehérnemű szettemet. Beszaladtam a fürdőbe és felvettem a kiválasztott ruhát és belenéztem a tükörbe. Bár ne tettem volna. Hajam össze-visszaállt szemem alatt ott virítottak a karikák, mert még most is hulla vagyok. Gyorsan kivasaltam a hajamat és felfogtam és egy alap sminket, raktam fel. A karikákat el tudtam tüntetni egy kis, sminkel így késznek nyilvánítottam magamat.  A bőröndjeim már lent voltak, amikor leértem.

-Jó reggelt.- már fent volt mindenki. Szóval már csak rám vártak.

-Neked is.- jött a szokásos válasz.

Kivettem a hűtőből a tejet és a szekrényből levettem a kedvenc müzlis tányéromat.

Mikor végeztem a reggelimmel akkor állított be hozzánk a kedves barátnőm Honey. A srácok is ideértek utána és végre elindulhattunk a reptérre.

-Szia anya.- köszönök tőle, mivel nem akarom látni se sírni és semmi ilyesmit.

-Vigyázz magadra és hívj, ha leszálltatok.- és bekövetkezett anya sírógörcsöt kapott szó szerint.

-Cs..anya nyugi hívlak és ott a skype. Majd beszélünk.- csitítgattam az anyámat.

Fizzi is elköszönt csak ő szerencsére nem sírt. Fura lett volna.

-Na gyertek törpék.- tártam szét a kezemet. Ideszaladtak egyszerre és megöleltek.

-Vigyázatok magatokra és anyára is. Jó Phoebe?- fordultam a kislány felé.

-Én Daisy vagyok Lottie.- durcázott be Daisy.

-Sajnálom, csak még mindig nem tudlak megkülönböztetni titeket.

Még egyszer megöleltek és most jött Louis. Elbúcsúzott mindenkitől és most már tényleg indultunk a reptérre. Az úton Louis vicceit kellett hallgatni. Már a felét hallottam ezért csak néztem de, ahogy láttam a többieket sem érdekelte. Mikor kiszálltunk a kocsiból Niall szaladt és közbe azt kérdezte mindenkitől, hogy hol van egy büfé. Majdnem az egész repülőteret végigrohanta, amikor csalódottan jött vissza hozzánk.

-Niall fordulj meg.- végig velünk szembe volt egy büfé.

Odamentek a barátnőmmel én meg leültem a székre. A többiek is követték a példámat. Végre megjött a szerelmespár és fel lehetett szállni a gépre. Leellenőrizték a jegyeinket és én egy vörös hajú lány, mellé kerültem. Olyan velem egykorú lehetett a csaj.

-Szia.- köszönt és rám nézett.

-Szia olyan ismerős vagy nekem.- néztem rá és próbáltam kideríteni, hogy honnan ismerős nekem.

-Én Sony vagyok Sony Sparks.- mutatkozott be.

-Én meg Charlotte Tomlinson de csak Lottie.- bemutatkoztam neki, ha már ő is.

-Te nem Louis Tomlinson húga vagy?- nézett rám amolyan WTF fejjel.

-De igen ugye nem vagy fanatikus rajongó?- néztem rá félve. Ha ő olyan, akkor én meghalok itt mellette.

-Dehogy. Szeretem a zenéjüket, de csak ennyi.- legyintett és én hátranéztem, hogy mit csinálnak a srácok. De mindegyik aludt Niallt kivéve. Ő evett.

-És te Londonba nyaralni mész vagy kiköltözöl?- vettem ki a fülhallgatót a fülemből.

-Én Londonba lakok csak a szüleim elváltak és apánál voltam egy hetet.- mondta.

-Értem.- bólintottam és néztem ki az ablakon.

Arra ébredtem, hogy valaki rángatott. Sony keltett fel hogy leszállt a gép. Végre. Mikor leszállt a gép Sonyval számot cseréltünk és én mentem keresni a többieket. Meg is találtam és mindenki ment a maga útjára. Én Louissal mentem, aki hívott egy taxit gondolom.

20 perc alatt „hazaértünk”. Kiszálltunk és a szám a földet súrolta. Gyönyörű háza van, vagyis inkább házuk van. Mert gondolom Eleanor vele, lakik.

-Na gyere nincs kedvem egész nap itt kint állni.- húzott be mostantól az új otthonomba.