#Sixteen

Sziasztok! Sajnálom hogy ennyi ideig nem hoztam részt de javítanom kell meg ballagás stb. De ne ezzel foglalkozzunk hanem itt az új rész.:)

Komizniiiii.......

Charlotte

Napok óta ülök ebbe a rohadt büdös kisszobába 2 idegen lánnyal. De legalább nem unatkozok annyira. Utálom ezt a helyet Carterrel együtt.

-Lottie gyere szépen velem.- jött be a szobába Carter. Mit akar már megint velem? Mindig csak engem hív, ha valamit akar. Szerencsére dugni még nem akart. De nem is fog velem az biztos.

-Mit akarsz már megint?- mellem alatt összefontam a kezemet és kérdőn néztem rá. Mosolyra húzta a száját. Jó nekem itt a vég. Pá-pá Lottie.

-Azt már nem.- ráztam a fejemet és hátráltam, amíg a falhoz nem értem. Próbáltam eltolni Cartert de ő sokkal erősebb, mint én. Sikerült ellöknöm de ez, is mint minden, amit én csinálok rossz ötlet volt.

-Megint kezded Lottie.- lefogott és egy kést vett elő habár szerintem bicska volt de mindegy is az a lényeg hogy éles volt. A lányokat kiküldte és most már tényleg itt a vég. Lelökött egy székre és kikötözte a kezeimet. Félek. Rettentően félek. Megcsókolt de én elhúztam a fejemet. Hogy tudtam vele együtt lenni? A kést fogta és végighúzta a combomon. Sikítottam, mert rohadtul fájt de ezt ő figyelembe se vette. Befogta a számat és még vagy kétszer, végighúzta a kést. Szinte már bőgtem a fájdalomtól.

Kikötözte a kezemet és elment. A pólómból letéptem egy darabot és bekötöttem vele a lábamat. Minél hamarabb ki kell kerülnöm innen. De sehol nem bírok kimenni. Zárva van minden, és ki tudja milyen emberei, vannak Carternek. Leültem az ágyra és vártam, arra hogy a lányok visszajöjjenek. Jóba lettem velük ez alatt a pár nap alatt. Kinyílt az ajtó de nem az jött be akire vártam. Megint hőn szeretett Carter jött be. Csak már póló nélkül. Nem fekszek le vele. Ha kell, inkább öljön, meg mint hogy lefeküdjek vele.

-Na mit szólsz egy kis játékhoz Lottie?- húzogatta a szemöldökét.

-Köszi inkább kihagyom.- megráztam a fejemet és betakaróztam. Próbálta lehúzni rólam de sikertelenül, mert azért mégis bokszra jártam 2 évig. De az a baj hogy ő is, mert ott ismertem meg igazán. Lehúzta a takarót és rám mászott. Lerántotta rólam a gatyámat és már a pólómat akarta, amikor valaki berúgta az ajtót. Zayn és Louis jöttek be. Louis meglátta, mit akar Carter és nekiment. Gyorsan felkaptam a gatyámat és odamentem Zaynhez hogy, csináljon valamit. Nem hagyom, hogy a két srác ott verekedjen a földön. Bejött Harry, Liam és Niall is. 4-en szét tudták szedni a 2 verekedő fiút és Harry hívta a rendőröket.

Cartert elvitték de, a tárgyalás csak 2 hét múlva lesz. Én meg végre hazamehettem velük.

-Végre itt vagy épségbe.- ölelt magához Harry. Akit elsőnek meg akartam ölelni az nem ő lett volna. Azt sem tudom, hogy mi van köztünk. De remélem hogy puszta barátságnál semmi több.

-Igen persze.- küldtem felé egy mosolyt és odamentem a bátyámhoz. Megöleltem, mert már hiányzott az ölelése. Meg ő is úgy, mint a többi srác és Honey.

-Hiányoztál.- puszilt bele a hajamba. Még jobban megöleltem. A lábam még mindig fájt de szerencsére nem vették észre és már nem is vérzett. Louis egyre lejjebb csúsztatta a kezét, míg el nem ért a combomhoz. Mit akar?  A többiek jóval lemaradtak így már csak 2-en voltunk. Felvett én, pedig a két kezemet a nyaka köré tekertem. Megcsókolt de tőle már nem húztam el a fejemet, hanem visszacsókoltam. Lerakott a földre és pont a vágásoknál erősebben fogta meg a lábamat, amire felszisszentem. Ezt akartam még egy ideig elkerülni.

-Mi a baj?- nézett rám Louis. Nem mondhatom el neki.

-Semmi.- megfogtam a kezét és odamentünk a kocsihoz. Beszálltunk és én Harry és Louis közé kerültem. A legrosszabb hely. Alig fértünk el így a lábamat mindig bevertem és már sírni tudtam a fájdalomtól.

-Otthon beszélnünk kell.- suttogta a fülembe Loui. A hideg is kirázott. Még mindig hihetetlen hogy mit tud kiváltani belőlem a bátyám. Bólintottam és az út további részében Louis és Niall poénjait hallgattam. Louis poénjai már elég unalmasak voltak, mert régen is ezt kellett hallgatnom de azért röhögtem néha rajta. Harry viccei meg szinte csak perverz volt.

Ház előtt minket kiraktak és ők is mentek tovább.

-Na gyere.- belém karolt Louis és végre bementünk. Levettem a cipőmet és lefeküdtem a kanapéra. Louis meg rám feküdt.

-Nehéz vagy szállj már le.- ütöttem Louis hátát. Nehéz. Dagadt fogyóznia kell. Vagyis inkább edzenie. Ahogy rám felszisszentem, mert rohadtul fájtak a vágások.

-Mutasd a lábadat.- nézett komoly arccal Louis. Felsóhajtottam és lehúztam a gatyámat térdig. Csak a kötés látszott és gyorsan fel akartam húzni a nadrágomat de Louis megakadályozott és levette a kötést.

-Ez mi?- mutatott a vágásokra. Nem mertem odanézni, mert tudom hogy nagyon csúnya.

-Gyere.- húzott a konyhába. Elővette a fertőtlenítős dobozt és lefertőtlenítette a vágásokat. Sikítottam meg ordítottam, mert csípte a sebet. A legrosszabb ellengésemnek sem kívánnám ezt a fájdalmat. Gézzel bekötözte, és végre visszahúztam a nadrágomat.

-Köszönöm és elmegyek fürdeni.- elindultam de Louis megköszörülte a torkát.

-Jó legyen.- odamentem megcsókoltam és mentem fel tényleg fürdeni.

-Így most már jó.- kiabált utánam. Hát jó. Levettem a ruháimat és beálltam a tusoló alá. Miután végeztem felvettem a pizsamámat és befeküdtem az ágyba. Hallottam hogy kinyitódott az ajtó és nem a jött be, akit vártam.

-Igen?- felültem és anyával találtam szembe magamat.

-Jól vagy?- simította meg az arcomat.

-Most már igen.- bólogattam és megöleltem anyát. Ő az-az egy ember, aki mindig is szeretni és törődni fog velem bármilyen is leszek.

-Mi van Louis is közted?- nézett rám komoly arccal anya. Ez hogy jött most ide?

-Mi lenne?- zavarodottan néztem össze-vissza.

-Holnap reggel veled és a bátyáddal beszédem van.- mutogatott és elment. Ez fura volt. Talán holnap vége lesz mindennek és elveszítem Őt.

#Fifteen

Sziasztok! Sajnálom hogy ilyen későn hozom  a részt de nagyon sok dolgom van. Javítanom kell bankett, ballagás stb. De itt az új érsz. A következő hosszabb és eseménydúsabb lesz!

Jó olvasást.:) Komizniiii....

Louis

Mi ez a csipogás és ez a gyógyszer szag? Kapcsolják már ki.- idegeskedtem magamba. Nehezen de sikerült kinyitnom a szememet, és ahogy szétnéztem, rájöttem, hogy kórházba vagyok. Harry a kanapén aludt anya meg itt ült mellettem egy széken és ő is aludt. Várjunk, mit keres itt anya? Harry ébredezett szerencsére, mert utálok egyedül fent lenni.

-Louis?- nézett rám Hazza és megölelt. Ez hirtelen jött de azért visszaöleltem.

-Igen?- röhögtem, mert csak nézett és leült mellém. Mi olyan furcsa rajtam? Attól eltekintve, hogy a hajam össze-vissza áll. Habár az mindig így áll.

-Végre fent vagy.- anya is felkelt, ahogy Hazza kimondta a mondatot.

-Anya.- kómásan felnézett és megölelt. Akkor úgy látszik, hogy ma van, az öleljük meg Louis Tomlinsont nap. Hmm jól hangzik talán egyszer lesz ilyen nap.

 -Hogy érzed magad?- simította végig a kezét anya a házamat. Egész jól vagyok ahhoz képest, hogy találkoztam egy kicsit közelebbről egy autóval. Hol vannak a többiek egyáltalán?

-Jól vagyok.- rántottam meg a vállamat.

-Azt hittem, hogy valami komoly bajod történt.- ölelt meg újra anya. Azért ennyire nyálas már én sem vagyok. De anya sem.

-Többiek?- néztem Harryre. Fura ez a nagy csend.

-Kint vannak, szólok nekik.- ált fel Harry és behívta a fiúkat. A 3 fiú idejött és végigöleltek. Komolyan most egész nap mindenki ölelgetni fog? Már csak az orvos hiányzik.

-Hogy vagy Louis?- a vállamra tette a kezét Nialler. Másik kezébe, pedig egy óriás hamburger. Nem is Niall lenne, ha nem enne.  

-Most már jobban.- bólogattam és szétnéztem. Valaki hiányzik, csak nem tudom ki.

-Magatokra hagylak.- kiment anya és így már csak 5-en voltunk.

-Hol van Lottie?- néztem a 4 srácra. Zayn a cipőjét kémlelte, Harry az ablakon nézett ki, Niall a szendvicsével volt elfoglalva, Liam pedig mintha sms-t írna. Ez nem jó jel.

-Nincs meg.- jött ide Hazza. Mi, az hogy nincs meg? Anya kinyír engem, ha megtudja. Nem akarom elveszíteni őt. A fejemet a kezembe temettem. Miért mindig én szívok?

-Meg kell találnom.- suttogtam magamnak de, a srácok is értették és mind megöleltek. Ez az a pillanat, amit nem akarok soha elfelejteni. A közös ölelést.

-Zayn.- szóltam neki mire kíváncsian rám nézett.

-Igen?- jött ide mellém. Hátha beválik, amit gondoltam. Habár az én ötleteimet soha nem használják fel. Pedig valamikor jót mondok.

-Neked vannak ügynök haverjaid vagy milyenek?- kérdeztem mire bólintott.- Lottie írt egy sms-t és így le tudnák nyomozni, hogy honnan küldte.- néztem de ő csak gondolkodott.

-Szerintem hülyeség.- legyintett Liam. Nem is hülyeség.

-Igaza van Louisnak.- bólogatott Zayn és elment telefonálni. Lehet, hogy hős leszek. Már látom magam előtt, ahogy a címlapon virítanék. „Louis Tomlinson megmentette kishúga életét. Igazi hős”. Tökmenő lenne akkor már nem csak az éneklésből, lennék híres, hanem hogy megmentettem a húgom életét.

-Azért ne szállj el magadtól.- mutatott rám Liam és elment ő is telefonálni.

-Soha.- kiabáltam utána. Fura hogy még egy doktor se jött még be.

-Jó napot.- jött be egy orvos. Na emlegetett szamár.

-Viszont.- köszöntem és Harry meg Niall kimentek.

-Valamilye fáj?- nézett rám a doki és én megráztam a fejemet. Megnézte a kórlapomat és csak hümmögött. Ez most jót jelent vagy nem?

-Rendben kitölti a papírokat akkor ma már haza is, mehet.- köszönt és el is ment. V égre hazamehetek. Utálom a kórházakat, a doktorokat és az egyéb dolgokat, ami a kórházhoz tartozik.

-Gyere haza, megyünk Louis.- jött be anya és felvette a táskáját. Elindultam utána de a papírokat ki kell még töltenem.

-Anya ki kell töltenem a papírokat vagy miket.- álltam meg a kórház közepén.

-Elintéztem, már gyere.- indult a kocsihoz. Niallék már bent ültek. Beültem melléjük a kisbuszba és végre hazaindultunk. 

#Fourteen

 Sziasztok! Új rész.;D Komizniii....

Louis

-Lottie.- kiabáltam de semmi. Lementem szétnéztem és sehol nem találtam. A telefonomért mentem és hívtam őt, de semmi. Nem vette fel. Felhívtam Honeyt hátha, tud róla valamit.

-Mit akarsz Louis?- vette fel a telefont Honey.

-Lottie nincs nálatok?- fel s alá járkáltam a házba.

-Nincs, miért kérdezed?- esett kétségbe a hangja.

-Eltűnt. Nem találom sehol.- leültem a kanapéra, és a telefont szorongattam.

-5 perc és ott vagyunk.- és lerakta a telefont.

5 perc múlva Honey és Niall állt az ajtóba.

-Gyertek be.- arrébb álltam hogy be tudjanak jönni.

Elmeséltem hogy mi történt de ők se tudnak róla semmit. Most lehet, elveszítem őt. A testvéremet és a szerelmemet. Durván hangzik de, ez van. Az érzéseknek nem lehet parancsolni. Ha soha nem láthatom, többet abba beleőrülök. Nem láthatom a tengerkék szemét, a mosolyát, és amikor hazudik, akkor sokat pislog. Jobban ismerem, mint saját magamat. Mindig akkor történik valami, amikor kezd jól alakulni az életem.

-Meglesz Lottie meg lehet, hogy csak boltba ment.- próbálta magyarázni a dolgokat Honey de akkor se ér vele semmit. Ő is nagyon jól tudja, hogy nem boltba ment vagy ilyesmi helyre.

-Louis most hívott Liam. Este koncert szóval menni kell próbálni.- és Niall már az ajtóba állt.

Most semmi kedvem koncertezni. Főleg hogy mosolyogni végkép nem tudok most. Pedig mindig mosolygok, még ha nem kéne, akkor is. Álmosolyt kell majd erőltetnem magamra.

-Megjöttünk.- leültünk Paul elé.

-Mi van veled Louis?- tette Paul kezét a homlokomra.

-Semmi.- legyintettem és hátradőltem.

Elmondta, hogy melyik számokat kell előadnunk és szerencsére nem lesz dedikálás.

-5 perc.- jött be egy nő. Itt alig tudom pár ember nevét. Nehéz megjegyezni. Már indultunk ki az ajtón mikor rezegni kezdett a telefonom. Sms-t kaptam. Megnéztem és Lottie írt csak annyit hogy: S.O.S.

-Mi történt Louis?- jött ide hozzám Hazza.

-Lottie bajban van.- és szaladtam ki a parkolóba. De mint mindig nem néztem szét, és kocsi fényszóróival szemeztem. Időm már nem volt elugrani és már csak Hazza kiabálását hallottam.

Charlotte

Egy büdös és koszos szobába ébredtem. Szétnéztem és rajtam kívül 2 lány volt. Jobban mondva 2 vörös hajú lány volt. Ők még aludtak szerintem. Felkeltem és semmit nem találtam, amivel meg tudnák szökni. Ki kell találnom valamit. A telefonomat kerestem de sehol nem volt.

-Ki vagy?- ült fel az egyik lány.

-Inkább te, kivagy?- néztem rá és utána beugrott. A repülőn vele beszélgettem.

-Megvan te vagy a repülős csaj.- mutogatott és röhögött. Milyen jó kedve van. Most irigylem őt.

-Igen. De mit keresel itt?- ültem le mellé az ágyra.

-Carter elrabolt engem és a testvéremet.- mutatott az alvó lányra.

-Aha.- bólogattam. Szóval nem csak én vagyok neki áldozat. Még beszélgettünk mikor kicsapódott az ajtó és bejött Carter. Szívem szerint most meg tudnám folytatni. De nem teszem.

-Mit akarsz?- köptem elé a szavakat.

-Titeket.- mutatott végig mindhármunkon.

-Engem aztán nem.- fontam össze a kezemet a mellem alatt.

-Az van, amit én mondok.- és megkaptam az első pofont és utána kiment. A telefonomat kerestem újra és most szerencsével jártam, mert megtaláltam.

Louisnak írtam egy üzenetet és pont elküldtem mikor Carter újra bejött és a telefonomat is, elvette.

Tehetetlenül ültünk a szobába. Próbáltam kinyitni az ajtót több-kevesebb sikerrel. Semmi. Már csak a srácokra számíthatok.

#Thirteen

Sziasztok!Köszönöm a 4 feliratkozót és a 2 komit az előző részhez.:)
Itt a rész. Jó olvasást. xx

Charlotte

Reggel elég korán keltem. Louis még javába aludt. Felvettem Louis pólója volt a legközelebb hozzám. A tegnapi kérdésére választ még nem adtam. Nem tudom, hogy mit mondjak. Ha igent mondok, akkor talán Harry összeveszik vele és velem is. Azt, pedig nem akarom, mert Louisnak fontos Harry és nekem is. De ha azt mondom, hogy nem akkor Lou megsértődik és összeveszik velem. Azt sem akarom. Lementem a konyhába, mert kellet a reggeli koffein adagom. Lent csak Liam volt fen.

-Jó reggelt.- ő csak intett mivel evett. Öntöttem kávét és leültem Liam mellé.

-Miért vagy Louis pólójába?- húzta fel az egyik szemöldökét.

-Mert ebbe alszok.- beleittam a kávémba inkább.

-Tudom, mi van köztetek.- mondta halál nyugodtan.

-Hogy mi?

-Louis elmondott mindent. Mikor kórházba kerültél akkor jött hozzám beszélni.- mondta és betette a mosogatóba a tányérját.

-Aha.- bólintottam és betettem a mosogatóba a poharamat.

Leültünk a nappaliba tv-zni és Louis pont akkor jött le. Haja össze-vissza ált de még attól is irtó jól nézett ki.

-Reggelt.- köszönt és leült mellém. Idejött és megcsókolt.

-Mit nézünk?- nézett a tv-re.

-Spongyabobot.- mondta Liam és már hárman, néztük a tv-t.

Louis ölébe feküdtem mikor Eleanor kisasszony jött le a lépcsőn.

Furcsán nézett ránk és utána leült Louis mellé. Meg akarta csókolni de Louis elhajolt. Most itt mivan? Tegnap még ölelkeztek meg minden ma meg. Na jó én már elvesztettem a fonalat.

-Louis mi van veled? És Lottie miért fekszik az öledbe?- nézett rám El és tiszta ideg volt.

-Semmi. Miért nem feküdhet?- nézett Lou Elre.

-Nem.- vágta rá El. Ránéztem Liamre akivel jobbnak gondoltuk, hogy elmegyünk. Ki akartam bújni Louis ölelő karjai közül de nem bírtam.

-Louis elengedsz?- néztem fel rá. Bólintott és végre elmehettem onnan.

Felmentem a vendégszobába, ahol Niall és Honey aludt. Csak a barátnőmet találtam ott. Niall meg gondolom, már eszik.

-Szia.- köszöntem és leültem.

-Szia.- ült fel az ágyba.

-Honey segítened kell.- néztem rá kétségbeesve.

-Miért mi a baj?- már őt is érdekelte a dolog.

-Az hogy tegnap öhm.- nem tudtam normálisan megfogalmazni a gondolataimat.

-Várj rajtad, van Louis pólója, amibe tegnap aludt. Csak azt ne mond Lottie.- leesett neki.

-De. És megkérdezte hogy leszek-e a barátnője.- a körmeimmel babráltam.

-Nagyobb a baj, mint azt gondoltam.- bólogatott de szerintem magának beszélt.

-Igen.- sóhajtottam és néztem a barátnőmre.

-És mit mondasz neki?- kérdezte, amire még én sem tudom a választ.

-Nem tudom. Szeretem őt de, félek, ha igent mondok Hazza összeveszik velünk.- mondtam és kinyitódott az ajtó. Louis lépett be rajta mögötte, pedig Niall.

-Mi történik itt?- ült le Niall egy szendviccsel a kezébe.

-Beszélgetünk.- vontam vállat.

-Lottie beszélhetnénk?- nézett rém Louis. Bólintottam és mentünk át az én szobámba.

-Igen?- ültem le az ágyra.

-Szakítottam Eleanorral.- mondta és leült mellém.

-Miért?

-Mert te is tudod, és mindenki tudja, hogy már nem szeretem.- lefeküdt én meg még mindig ültem.

-Aha.- ennyit mondtam. Nem tudtam mást mondani.

-Na é mit válaszolsz?- tudtam, mire gondol.

-Igen.- bólintottam mire megkönnyebbült.

Odahúzott magához és megcsókolt. Úgy, mint még soha. Úgy bánik velem mint egy porcelánbaba lennék amit ha kiejtesz a kezedből eltörik és soha nem lesz már a tiéd.

-Szeretlek.- ahogy kimondta, csöngettek.

Lementem ajtót nyitni és Carter állt velem szembe.

-Mit akarsz itt?- hátráltam egy lépést.

-Téged.- és ahogy kimondta megcsókolt. Próbáltam kibújni a szorításából de nem sikerült.

-Engedj el.- kiabáltam és a kezem az arcán landolt. Bár ne tettem volna meg ezt.

-Nem volt szép húzás Charlotte.- és kiráncigált az autójához és onnan minden sötétség.

#Twelve

 Sziasztok!:) Ehhez a részhez semmi hozzáfűzni valóm sincs. A következő részek már kicsit érdekesebbek lesznek. Komizniiii.:dddd

Charlotte

-Itt vagyok.- jött be a szobába Honey mert segít elkészülni a nagy „randira” Harryvel.

-Végre.- öleltem meg a barátnőmet.

-Na gyere, először keressünk egy ruhát.- és már a szekrényemben volt félig.

-Oké.- mentem utána és néztem, mit csinál. Ilyenekbe nem szólhatok bele, mert szerinte én csak sportosan öltözködök. Ez nem igaz.

-Ez tökéletes.- emelt ki a szekrényből egy fekete cicanadrágot és egy fehér fekete pöttyös felsőt és talált hozzá egy fekete magas sarkút. Hogy mit? Én biztos, hogy nem veszem azt fel. 

-Köszönöm.- vettem ki a kezéből a nadrágot és a felsőt.

-Ezt is.- adta ide a cipőt.

-Én nem veszem ezt fel.- dobtam le az ágyra az említett tárgyat.

-Dehogynem kisasszony.- kezembe adta újra a cipőt és belökött szó szerint a fürdőbe.

 Felvettem a ruhát, amit kiválasztott nekem Honey és hozzá a cipőt is. Nehéz menni benne de nem olyan rossz. Rosszabbra számítottam. Honey megcsinálta a hajamat és egy alap sminket tettem fel.

-Na milyen?- mutattam végig magamon.

-Tökéletes.- kacsintott és eltűnt.

Lementem a nappaliba hol ott volt mindenki. A srácok és a barátnőiket beleértve.

-mehetünk?- jött ide Hazza.

Bólintottam és elköszöntünk mindenkitől és mentünk a kocsihoz. Kinyitotta az ajtót nekem. Tök aranyos volt. Soha nem láttam még ilyennek őt.

-Na hova megyünk?- kérdeztem tőle már a kocsiba.

-Titok.- és az utat figyelte.

Jó.- néztem ki az ablakon. Az út további részén nem váltottunk két szót se. Csak a rádió ment halkan.

Egyszer csak leállt a motor és csak azt vettem észre, hogy Harry kinyitotta az ajtót. Kiszálltam és a London Eye előtt álltunk.

-Gyere.- megfogta a kezemet és húzott maga után.

Kifizette a jegyeket és bementünk egy üres kabinba. Gyönyörű volt a kilátás.

-Tetszik?- ölelt át hátulról.

-Igen.- és csak a tájat kémleltem.

Régen anyának mindig arról álmodoztam, hogy azzal fogok először felülni, akit igazán szeretek. És azzal az emberrel ültem fent először. Nem Harry az első, akivel fent ülök, hanem az első Louis volt. Vele voltam fent, először amikor az X faktorba jelentkezett felhozott ide. Sok emlék kapcsolódik ide. Az a dolog is, amit én se Louis se és Fizzi se felejt el talán örökre.

Pont a legtetején voltunk mikor megfordított Hazza és megcsókolt. Én automatikusan visszacsókoltam. Nem csókol rosszul az tény és való. De Ő jobban csókol. Senki se helyettesítheti. Most is Rá gondolok, amikor a legjobb barátjával vagyok randizni. Mikor leértünk kézen fogva mentünk az autóhoz. Hazamentünk mivel nem akartam nagy felhajtást mivel én nem a pénzért vagyok vele vagy is velük. Ha annyira pénz kell, szólok anyának, hogy kell de, nem kell, mivel dolgozni fogok menni.

-Megjöttünk.- kiabálta Hazza.

-Az újabb gerlepár.- tapsolt Zayn és Niall.

-Mizu?- ültem le Louis mellé.

-Semmi.- adta a választ, amiben egy kis flegmaságot is észrevettem.

-Biztos.- jobbnak láttam, ha elmegyek így leültem a beszélgető lányok mellé.

-Na milyen volt?- nézett kérdőn rám Danie, Pezz és Honey.

-Jó.- csak ennyit mondtam.

-Bővebben?- tárta szét a kezét Honey.

-Megcsókolt.- mondtam és ránéztem. Próbáltam leolvasni az arcáról hogy mi a baj de semmi.

-Remélem összejöttök.- nézett rám majd Harryre Pezz.

-Én is.- szorította meg a kezemet Honey.

-Tényleg Hon eljössz holnap Fizzi elé a repülőtérre?- néztem a barátnőmre.

-Persze.- és ment a barátjához.

El csak ült és nézett. Ha a szemével ölni tudna, akkor én már rég halott lennék. Pedig semmi rosszat nem tettem ellene. De csak velem ilyen, mert Fizzivel kijönnek de, nem úgy, hogy jaj legjobb barátnők, hanem csak elviselik egymást az ikrek, pedig imádják Elt. Kimentem a konyhába hogy csináljak valami kaját, de ahogy kinyitottam a hűtőt Niall jött ide.

-Igen?- néztem rá de, tudtam, mit akar.

-Tudod, mit akarok.- bólogatott és közbe nevetett.

-Palacsinta megfelel?- és már vettem ki a hűtőből a hozzávalókat.

-Tökéletes.- megölelt és ki akart menni a konyhából.

-Ácsi Horan. Segítesz nekem megcsinálni.-  a pulcsijánál fogva húztam vissza a konyhába.

-Oké.- és leült az egyik székre.

Nagy nehezen de sikerült összekeverni a tésztát, mert Niall mindenből evett. A lisztes zacskót elejtette, akkor takaríthattunk össze, de a végére sikerült.

-Feldobhatom?- mutatott a serpenyőre.

-Feltudod?- kérdeztem és odamentem a gázhoz.

-Aha.- és már dobta is. Ő dobta fel mindet én addig megterítettem.

-Kaja.- kiabálta Niall és szépen sorjába bejött mindenki.

Én szerencsétlenségemre Louis mellé kerültem.

-Ki csinálta?- mutatott a tányérra Hazz.

-Én és Lottie.- mutatott büszkén magára és rám Niall.

Utána senki nem szólt senkihez, hanem csak ettünk. Honey mosogatott de segített neki a barátja így én felmentem a szobámba. Leültem az ágyba és az ölembe vettem a laptopot és felmentem facebookra és twitterre. A követőim száma egy nőtt és facebookon sok ismerősnek jelölés érkezett. Akiket ismertem személyesen visszajelöltem de, akit nem azt hagytam. Kopogtak, de nem nagyon figyeltem rá. De amikor már majdnem dörömbölt beengedtem.

-Igen?- álltam meg előtte.

Nem mondott semmit csak becsukta az ajtót maga mögött és bezárta. Én furcsán néztem rá, de hirtelen megfordult és megcsókolt. Akkor rájöttem már, hogy mit akar vagy is inkább csak sejtettem. A kezemet a nyaka körül átfontam, amíg ö felkapott az ölébe és az ágyamig el nem vitt és ott lefektetett. Ő volt felül én, pedig alul.

-Biztos?- nézett rám és a szemei csillogtak a vágytól.

-Igen.- és most én csókoltam meg.

A ruhák lekerültek róla és szép lassan már rólam is. És megtörtént, aminek talán nem kellett volna.

-Szeretlek.- nézett le rám mivel a mellkasán feküdtem.

-Én is.- megcsókoltam és visszafeküdtem.

-Emlékszel David házibulijára?- kérdezte és visszagondoltam mi történt.

-Igen.- csak ennyit mondtam.

Van egy dolog, amit meg Ő sem tud. Azon az éjszakán valamit elfelejtettem mondani neki.

/4 évvel ezelőtt/

-Boldogat Dave.- öleltem meg a barátunkat, mert szülinapja van.

Louissal lepacsizott és folytatódott az este. Én nem ittam, mert 14 évesen nem nagyon akartam leinni magamat a barátnőmmel ellentétbe. Ő már tíz órakor hulla volt. Nem nagyon voltam senkivel, mert mindenki idősebb volt nálam. Néztem, ahogy táncolnak vagy éppen a sarokban, smárolnak.

-Na mi a helyzet,- ült le mellém a bátyám.

-Semmi. De szerintem én hazamegyek.- felálltam és indulni akartam, amikor Louis visszahúzott.

-Megyek veled.- megfogta a kezemet és kihúzott a tömegből.

Ketten mentünk haza kézen fogva. Látta hogy nézem, így gyorsan elengedte.

-Öhm..bocsi.- ahogy mondta elpirult.

-Nem mondtam egy szóval, se hogy engedd el.- és összekulcsoltam a kezeinket.

Mikor hazaértünk mindenki aludt. Felmentünk az emeletre csak nem az én szobámba mentem, hanem a bátyáméba.

-Nem bírok aludni.- feküdtem be mellé.

-Akkor maradj itt. – átölelt és így feküdtünk egy darabig, amikor Louis felemelte államnál fogva a fejemet és megcsókolt. Először nem értettem mit akar de utána nem is érdekelt. Anya meglátna meg is, ölne minket.

-Ez mi volt?- kérdeztem és ráfeküdtem.

-Ez.- és újra megcsókolt.

-Nem mondod?- néztem rá miközben a hajával babráltam.

-De.- és újra magához húzott csak most már nem volt elég neki a csók.

Levette a pólómat és utána az övét is. De ajkaink nem váltak el. A nyakamat kezdet el szívni és belőlem egy halk nyögés jött ki. Sorjába lekerültek rólunk a ruhák és megtörtént a dolog.

Utána Louis nem is beszélt velem semmi. Levegőnek nézett egy ideig. Anya kollégiumba küldött így nem találkoztam Louissal.

 

/Jelen/

-Baj van?- nézett rám kétségbeesve Louis.

-Igen.- jelentettem ki.

-Mi?- kezdett aggódni.

-Davi bulijának az éjszakáján. Öhm te vetted el a szüzességemet.- elmondtam neki 4 éven áttartó titkomat.

-Ez komoly?- kérdezte de, az arcáról semmit nem tudtam leolvasni. Pedig ez a testvéreknél működik nem?

-Komoly.- bólintottam és felegyenesedtem.

-Miért nem mondtad akkor?- kérdezte és Ő is felült.

-Nem mertem.- mondtam, és az ablakon néztem ki. Semmi érdekes nem volt csak nem akartam a szemébe nézni.

-Bolond.- röhögött és megölelt.

-Holnap megint levegőnek nézel, mint régen?- toltam el magamtól és felhúztam a szemöldökömet.

-Soha.- megcsókolt és megkérdezte, amit talán soha nem gondoltam volna, hogy pont tőle fogom ezt a kérdést hallani.

-Leszel a barátnőm?- félve nézett rám és várta a válaszomat.

#Eleven

Megoztam az új részt.(: Köszönöm az 1E látogatót!
Eddig nem volt ilyen de most lesz:
Következő rész: 2 komi, 10 megtekintés után jön!(:

  Jó olvasást!
Dzsenii. xx

Lottie.

Reggel kiabálásra keltem fel. Megnéztem hogy mennyi az idő és csak 8 óra volt. Ki a franc van itt ilyen korán? Lementem a konyhába és megláttam Niallt és Liamet hogy, veszekednek. Ahogy idenéztek kicsit hátráltak. Megértem mivel a hajam kócos, és ha felkeltenek, akkor mindig ideges vagyok.

-Mi a vita tárgya?- fontam keresztbe a kezemet a mellem alatt.

-Niall kanállal akart megetetni mivel nem tetszett neki, hogy villával akartam enni.- mondta a panaszát Liam.

Ezt most komoly? Egy hülye kanál miatt keltem fel.

-Liam ez komoly?- húztam fel a szemöldökömet.

-Teljesen.- bólintott a fejével.

-Liam egyél kanállal, mivel villával egész nap eheted.- intettem és visszamentem a szobába vagy is készültem. Mikor meghallottam Louis és Harry beszélget. Nyitva volt Louis ajtaja egy kis résnyire és tisztán hallottam mindent. El akartam menni mivel nem szeretek hallgatózni, de amit hallottam, muszáj voltam végighallgatni.

-Louis szerinted Lottie eljönne velem?- ült le Harry az ágyra.

-Nem tudom Hazza. Kérdezd meg?- tárta szét a kezét Louis.

-Jó. Szerinted fent van már,- nézett fel Hazza a bátyámra.

-Aha előbb hallottam hogy Niall és Liam lent veszekedett és Lottie tett köztük „rendet”.- mondta Louis és az ajtó felé indultak.

Gyorsan beszaladtam a szobába és bementem a fürdőbe mintha ott lettem volna. Kopogtak tudtam hogy ki jön.

-Nyitva.- kiabáltam és Hazza jött be.

-Szia.- köszönt és leült.

-Hello.- mondtam és kerestem ruhát.

-Azt szeretném megkérdezni, hogy öhm.- mutogatott össze-vissza.

-Mit?- néztem rá.

-Eljössz ma velem valahova?- kérdezte és várta a reakciómat.

-Nem tudom Hazza.- ültem le mellé.

Szeretem Harryt de, úgy mintha a bátyám lenne. Szerelemből nem. Csak egy embert de ő el kell felejtenem.

-Elmegyek.- mondtam és mentem a fürdőbe felöltözni.

Mikor normális kinézetem lett lementem és már mindenki ott volt szerencsére találkozhattam Daniellel és Perrievel. Elt meg már volt részem megismerni.

-Szia Danielle vagyok de csak Danie.- jött ide egy göndör hajú lány, és ha jól láttam Liam barátnője. Szép pár

-Szia én Charlotte de csak Lottie.- mondtam és leült.

-Én Perrie.- jött ide egy lilahajú lány.

-Lottie. Tök jó a hajad.- mondtam és megölelt.

Jó fejnek néznek ki. Összeillenek a srácokkal. Ellel nem is köszöntünk.

-És Ellel kijöttök?- kérdezte Danie és ránk nézett.

-Nem.- feleltem a kérdésére.

-Soha.- mondta El is.

-Lottie akkor, 2-kor jó lesz?- jött ide Hazza és leült mellém.

-Tökéletes.- mindvégig Louist néztem, akit nem díjazott, azaz ötlet hogy én Harryvel elmegyek valahova.

-Lottie beszélhetnénk?- mutatott Louis a konyha felé.

Bólintottam és elindultunk a konyhába. Mikor beértünk becsukta az ajtót és leült egy székre. Én követtem a példáját és leöltem mellé.

-Na?- néztem rá.

-Elmész vele?- csak ennyit kérdezett.

-Igen.- mondtam és felkeltem, hogy igyak.

-Miért?- kérdezte és kivette a poharat a kezemből.

-Miért ne? És add ide a poharat inni, szeretnék.- nyúltam a poharamért de ő nagyobb volt nálam így nem bírtam elvenni.

-Mert nem szereted.- mondta és öntött inni magának az ÉN poharamba.

-Honnan tudod?- kérdeztem és elvettem a poharamat, amibe öntött inni.

-Mert te mást szeretsz.- kivette a poharat a kezemből és ivott belőle.

-Igen? Ha ennyire tudod, akkor kit?- felültem a pultra.

-Engem.- mutatott magára.

-A-a- ráztam a fejemet hevesen.

-Dehogynem.- terült önelégült vigyor az arcára.

Mitől lett más? Ez nem az a Louis akit, én ismerek.

-Be is bizonyítom.- kise mondta és már az ajkait az enyémre, tapasztotta.

Visszacsókoltam, mert szeretem de ő csak úgy faképnél hagyott.

-Na látod.- kacsintott egyet és kiment.

Ez nem Louis Tomlinson. Teljesen más lett. Egy új Louis Tomlinson lett.

Csörgött a telefonom és Fizzi neve villogott a képernyőn.

-Szia.- vettem fel a telefont.

-Szia Lottie. Louis fura volt ma veled? Mert velünk nagyon.- akkor nem csak velem ilyen.

-Igen.- mondtam és felmentem az emeletre.

-Ja és megyek Londonba, majd ott megbeszélünk mindent és kitaláljuk mi lett vele.- és kinyomta.

Most mi van? Az egész Tomlinson család megörült? Vagy április elseje van? Nem-nem az szeptember 5.-e van. Akkor nem tudom mi folyik itt de az nem jó az biztos.

Sziasztok most nem résszel jöttem de holnap végre hozom. Kezdek egy új blogot amiben úgyan úgy Louis a főszereplő csak most apuka ként. Nézzetek be az előszó már fent van az első fejezet pedig holnap kerül fel. KATT IDE!<---itt a blog. Olvassátok és komizzatok(:

Dzsenii. xx