#Five

Louis

Lottie lassan 2 hónapja kómába van. Minden nap bejövök hozzá és így koncert sincs és a turnét is, elhalasztjuk. A rajongók többsége megértett engem vagy is minket de volt, aki Lottiet szidta, amiért nem megyünk turnéra. Liammal beszéltem és hát Ő se tud ebbe segíteni. Azt mondta nekem, kell megoldanom egyedül. Eleanorral se beszéltem, mert nem veszi fel a telefont múltkor, pedig egy férfi vette fel. Nekem kezd fura lenni El. Lottie  felé az érzéseim hát kezd erősödni. Anyaáék is jönnek be mindig hozzá és a srácok is, itt vannak nálunk ameddig fel nem ébred. Pedig mondtam nekik, hogy úgymond szünetünk van, ezért hazamehetnek a családjaikhoz de, ők ragaszkodtak hozzá hogy maradnak.

Most állok a liftbe, ami felvisz a 6. emeletre. Kinyílt az ajtó és látom anyát, aki kint ül a kórterem előtt és nem a legszebb formába. De most senki se az.

-Szia- mondtam és leültem mellé.

-Louis figyelj. Az orvosok már vagy 2 órája bent vannak, és mindig ki-be rohangálnak. Szerintem baj van. Nem kelt fel 2 hónapja kitudja, mi van vele.- mondta anya és elkezdett sírni.

Próbálok erős maradni de, nem megy. Ha bármi baja lesz neki, akkor nem tudom, hogy mit csinálok. Nem bírok nélküle élni. A könnyeim automatikusan előtörtek. Igen pasiból vagyok és még is sírok. Mivel szeretem a húgom és félek, igen félek, hogy elveszítem örökre.

 Kijött egy orvos Lottietól és idejött hozzánk anyával felálltunk és odamentünk hozzá. Mosolyogni kezdett az orvos de most nem tudtam eldönteni, hogy felébredt azért vagy mert nem lehetett megmenteni és gúnyos mosoly.

-Charlotte felébredt de most még ne menjenek be hozzá rendben?- bólintottunk anyával egyszerre.- Rendben, viszlát.- mondta és elment.

 -Szerencsére felébredt.- mondta anya és megölelt.

Charlotte

Lassan kinyitottam a szememet és egy fehér szobába keltem fel. Szétnéztem és láttam, hogy kórházba vagyok. Lufik virágok mellettem és kártyák a virágokba rakva. Láttam egy tükröt odamentem, belenéztem, és egy kicsit változtam. Meddig voltam én itt?

Kinyílt az ajtó és Louis jött be rajta.

-Louis.- mondtam és megöleltem.

-Mi történt?- kérdeztem miután felültünk az ágyamra.

-Mentünk volna a boxra de, te elindultál nélkülünk, mivel nem akartad hogy mi is ott legyünk, de amikor az úton átmentél elütött egy autó. 2 hónapig voltál kómába.- mondta és én csak magam elé, néztem

2 hónapja szinte alszok. De Louisnak rég Londonba kéne lennie nem itt nálunk.

-De Louis neked rég Londonba kéne lenned nem?- kérdeztem és ránéztem.

Nem kellett volna. Elvesztem a szemeibe. Neki van a legszebb szeme. Tengerkék. Igaz nekünk is olyasmi szemünk van de akkor is. Louis szeme elvarázsolt vagy nem is tudom. Louis is fura csak néz lassan a feje közeledni kezdett az enyémhez és megtörtént az aminek nem kellett volna. Megcsókolt.

Elhúzódtam  tőle, mivel ezt nem lenne szabad csinálnunk. Ő a bátyám.

-Sajnálom, nem tudom hogy mi történt velem.- mondta és leszállt az ágyról.

 Már ment volna ki mire utána mentem és visszahúztam.

Értetlenül rám nézett mire én csak röhögni tudtam. Oda mentem hozzá és visszahúztam. Most én csókoltam először meglepődött de visszacsókolt. Mit csinálunk mi? Nem lenne helyes de a szívem ezt diktálja. Igaz szerintem, még Ellel, együtt van de akkor is. Ajh beszélnem kell a Honeyval. Levegőhiány miatt szétváltak ajkaink és én leültem a székre, mivel nem rég keltem fel és Louis pedig a másik székre velem szembe.

-Mit csinálunk mi?- tettem fel a kérdést és ránéztem a bátyámra.

-Nem tudom. – mondta és maga elé meredt.

Gondolkoztam már vagy fél órája, de semmire nem jutottam. Csöndbe ültünk egymással szembe és néztük egymást.

-Szerintem megyek, mert még anya is be akar biztos jönni meg a többiek is.- mondta adott egy csókot és elment.

Ez mi volt? Azt hittem, hogy csak egyszer történt meg ez. Felmentem twittere és drága barátnőm már megosztotta a világgal, hogy felébredtem. Rendes. Láttam, hogy írtak ki twitterre és Louis volt az. Meg akartam nézni de pont Honey jött be.

-Szia. Végre felkeltél.- mondta és idejött és szó szerint agyon ölelgetett.

-Szia. Ja.- mondtam de, nem tudtam úgy örülni, mivel Louis járt a fejembe.

-Na mi a baj Lottie?- kérdezte és az ágyhoz húzott egy széket és leült.

-Úgy kezdődött hogy felkeltem és bejött Louis. Idejött megölelt és megcsókolt.- ahogy kimondtam Honey szeme golyó nagyságnyira kinyílt.- Én elhúzódtam, mivel a testvérem de utána ki akart menni de én visszahúztam és én csókoltam meg. Utána leültünk és gondolkoztunk és rá fél órára elment, de előtte adott egy csókot.- mondtam és Honey szinte elájult.

 -És hogy érzel Louis iránt?- tette fel a legnehezebb kérdést.

-Nem tudom. Vagyis valamit érzek, csak nem tudom hogy mit.- mondtam és csörögni kezdett a telefonom.