#Four

Charlotte

-Mégis mire volt ez jó?- kért számon a bátyám.

-Louis az a szu.. csaj ott lent szinte elhordott mindennek.- mondtam neki és fel s alá járkáltam a szobámba.

-De akkor se kellet, volna ezt csinálnod.- mondta és idejött hozzám.

-Csak megvédtem magam.- mondtam és odaálltam elé, hogy felnézzek rá mivel egy fejjel magasabb tőlem.

-Te nem ilyen vagy Lottie. Nem ilyennek ismertelek meg.- mondta és leült.
-Változnak az emberek. Megváltoztam ebbe a 2 évbe. Nem vagyok kislány. Ugyan úgy megváltoztál te is.- mondtam és leültem mellé.

-Ha nem fogsz nekimenni Elnek csak akkor, gyere le.- mondta és kiment a szobából.

Biztos megy Eleanort vigasztalni. Bárcsak megtéphettem volna. A telefonom csörgése rángatott vissza a valóságba. A drága barátnőm hívott.

-Hali.- köszöntem neki kicsit nyugodtabban már.

-Sziaaaaa.- ordít a készülékbe Honey.

-Honey normális vagy? Kiszakad a dobhártyám.

-Bocsi. Na ugye tudod, hogy 2 óra és megyünk a versenyre.

-Persze hogy tudom. Nem vagyok hülye.- hazudtam neki. Teljesen elfelejtettem hogy ma lesz a verseny.

-jó oké. Úgy is tudom, hogy elfelejtetted.- mondta és röhögött.

-Kedves, na de lerakom, mert bepakolok a táskába. Akkor nálunk találkozunk, és anyu elvisz minket. Szia.- mondtam és már bontottam a vonalat.

Gyorsan bepakoltam a cuccaimat táskába és mentem anyát felkeresni. Ja igen Honey és én már kereken két éve boxra járunk. Verseny szinten csináljuk. Ma lesz a mindent eldöntő verseny.

-Lottie mehetünk?- kérdezte anya, aki a konyhába pakolt.

-Persze anyu. Honey is most ért ide.- mondtam és láttam Honeyt hogy most, jön be a kapun.

-Gyerekek elmentünk majd jövünk.- kiabálta anya és az 5 srác itt állt előttünk.

-Hova mentek?- kérdezte Louis.

-Lottiet versenyre viszem. –mondta anya mire mindenki furán nézett rám.

-Mi van?- tártam szét a kezemet.

- milyen verseny?- kérdezte Zayn.

-Anyu menjünk. –mondtam és tuszkoltam ki az ajtón.

-Boxra jár Lottie úgy ahogy én is.- mondta Honey.

Köszi Honey olyan rendes vagy- gondoltam magamba. Most ha eljönnek a versenyre én, megölöm magamat. Még a húgaimnak sem engedem, hogy jöjjenek. Nem szeretem, hogyha engem néznek az ismerőseim.

-Te boxra jársz?- kérdezte Louis aki még szerintem sokkba volt.

Miért akkora dolog hogy lány boxol? Ha azt akarom csinálni akkor azt is fogom. Le tudom vezetni a feszültséget. És most nekem ez kell Carter miatt is.

-Igen és miért olyan nagydolog ez?- kérdeztem és indultam el gyalog.

Már az út közepén tartottam, amikor egy kiabálást hallottam és innentől kezdve csak sötétség.

Louis

Engem szinte sokkolt a hír hogy Lottie boxra jár. Ez az egy dolog, amit nem néztem ki belőle. De ahogy láttuk a srácokkal, kicsit felidegesítette magát, azon hogy megtudtuk a hírt.

Elindult a versenyre gyalog és már az út közepén tartott, amikor láttam, hogy jön az autó, és esze ágába sincs megállni.

-Lottie.- kiabáltam a nevét de már az autó el is ütötte.

Odaszaladtam és a kezembe vettem. Elájult. Anya hívta a mentőket Honey és én, pedig ott voltunk mellette, amíg a srácok leordítják a vezetőt.

(…)

Már vagy 2 órája itt ülünk a kórterme előtt, de még semmi. Vagy 5 orvos bent van, és mindig ki-be rohangálnak. Láttuk, hogy nyílik az ajtó és egy fehér köpenyes középkorú férfi, jön ki.

-Maguk Charlotte Tomlinson hozzátartozói?- kérdezte mire én felálltam odaszaladtam.

 -A bátyja vagyok.- mondtam és vártam, hogy elmondja, mi van Lottieval.

-Túl van az életveszélyen.- itt mondjuk, örültem egy kicsit, hogy nem fog meghalni.- De kómába esett és nem tudjuk, hogy mikor kel fel.- mondta és elment.

Kómába van, és ki tudja mikor kel fel. Kedves orvos mondhatom. Azt se mondta, hogy napok, hónapok vagy akár évek is lehetnek. Vagy mi?

-Ki megy be elsőnek?- kérdezte anya. Nyílván való hogy ő. Mivel Ő az anyja.

-Te anya.- mondtam és leültem.

-Meny be te Louis. Tudom, mit érzel.- mondta és megfogta a vállamat.

Megöleltem anyát és bementem a húgomhoz.

Ahogy láttam hogy fekszik bőre fehér és azok a sok csövek, lógnak ki belőle. Csak a gépek pityegését lehet hallani. Leültem a székbe és megfogtam a kezét. Fura érzés kavargott bennem. Nem éreztem még ilyet csak egyszer. Mikor Ellel, összejöttem. Nem az nem lehet. Vagy még is? Múltkor a bulin is már máshogy néztem Rá. Megvan én, beleszerettem a húgomba. Tudom, hogy hülye vagyok meg minden de, az érzéseidnek nem tudsz parancsolni.

-Sajnálom Lottie hogy úgy beszéltem veled reggel. Tudom, hogy haragszol rám és nem is akarsz talán látni de, Lottie szeretlek. Ébredj fel, kérlek minél hamarabb.- mondtam és a végén már szinte sírtam.

-Szeretlek.- mondtam adtam a homlokára egy csókot és mentem ki.

Még egyszer az ajtóból visszanéztem rá és végleg kimentem. Anya bement utánam én, pedig Liamat kerestem hogy elmondjam neki mit is érzek. Hátha tud segíteni.