#One

Charlotte

Boldogan jöttem ki a suliból és rohantam anya nyakába.

-Sikerült?- kérdezte de még mindig ölelt.

-Sikerült. Kitűnőre leérettségiztem.- mondtam és éreztem, hogy anya sír.

-Anya ne sírj.- mondtam neki és eltoltam magamtól, hogy szembe legyek vele.

-Kicsim ezek örömkönnyek. Hisz nem mindennap érettségizik le az ember lánya.- mondta mire megint megöleltem.

Elindultunk a kocsihoz. Fura lesz, hogy mostantól kezdve nincs suli se korán kelés semmi. Habár korán kell majd kelnem, ha dolgozni fogok. De majd kicsit később. Tíz perc alatt hazaértünk és láttam, hogy az ikrek és Fizzi jönnek.

Sziasztok.- köszöntem és megöleltem őket. Mindenki gratulált én, meg pedig bementem átöltözni.

A szobába érve gyorsan felhívtam a barátnőmet és gratuláltunk egymásnak utána, pedig kerestem egy kényelmes ruhát. Felvettem a kedvenc macis pólómat és hozzá egy szakadt farmert és a kedvenc cipőmet nem hagyom ki az is ilyen kékeszöld színű.

Lementem a konyhába és itt volt mindenki. Szerintem én lemaradtam valamiről. Itt van apa és a barátnője, vagy felesége nem tudom anya testvére is, itt van mindenki szinte az egész család.

-Fizzi lemaradtam volna valamiről?- mutattam a rokonságra.

-Anya idehívott mindenkit hogy megünnepeljük, azt hogy leérettségiztél.- közölte velem a tényeket a húgom.

-Aha.- bólogattam, mint a bólogatós kutyák.

Elmentem inni de észrevettek ezért idejött gratulálni mindenki. Már untam ezt a sok köszönömöt és a mosolygást. Végre nem volt senki és ihattam nyugodtan. Alig hogy meg tudtam inni az üdítőmet anya hívott, hogy menjek ki vele az udvarra.

Kimentünk és láttam egy fekete autó parkolt le az udvarba. Na megint ki lesz az?- gondoltam magamba. Kiszálltak a kocsiból azok, akikre nem gondoltam volna.

-Louis.- kiabálták az ikrek és már a bátyjuk nyakába voltak.

-Sziasztok kicsik. Sokat nőttetek.- mondta a hőn szeretett bátyó.

-Szia Loui.- mondtam és megöleltem. Végre hazajött.

-Szia húgi.- mondta és visszaölelt.

Utána szép sorjába megöleltem a fiúkat és jött egy lány. Akit nem tudtam hova rakni. Mosolygott de én nem tudtam viszonozni, mert azt se tudtam, hogy kicsoda. Fizzi észrevette az értetlen fejemet és elrángatott onnan.

-Köszönöm.- csak ennyit tudtam kinyögni.

-Szívesen, na de nem tudtad hogy ki ez a lány?- kérdezte mire én hevesen rázni, kezdtem a fejemet.

-Akkor elmondom ki ő. Emlékszel, amikor beverted a fejedet és kórházba voltál?- kérdezte mire bólintottam- Oké. Szóval akkor hozta haza Louis Elt a barátnőjét.- mondta Fizzi. Akkor az a csaj Louis barátnője.

-Jó megjegyeztem. Még egyszer köszönöm Fizzi.- megöleltem és visszamentem megnézni kik vannak itt.

Sokan már hazamentek szerencsére. Sose szeretettem a középpontba lenni.

-Gratulálok.- jött ide Liam.

-Köszönöm.- mondtam és megöleltem.

Idejött még a maradék három srác és gratuláltak. Egyedül csak Louis nem jött gratulálni. Kicsit fájt hogy a saját testvérem nem gratulál. Most nem azt mondom, hogy mindenkinek gratulálnia kell, mert én leérettségiztem, hanem csak a saját testvéremtől elvárom. A banda többi tagja idejött gratulálni és szinte semmi közünk úgy egymáshoz. Ez az Eleanor csaj már most nem tetszik nekem.

-Lottie nincs kedved elmenni, ünnepelni?- hozta fel az ötletet Harry.

-De gyerünk készülődni. Egy óra múlva találkozunk itt és indulás.- kiabáltam és szaladtam az emeletre.